Name: Bridging Europe: De Falla, Liszt, Fischer, Dvořák
Start: 2024-09-20T00:00:00.000Z
End: 2024-09-22T00:00:00.000Z
Location: Müpa Budapest

Admin

Budapest Festival Orchestra

Direction d'orchestre

Iván Fischer

Orchestra

Instrument

Jenő Lisztes

Cimbalom

Diana Tishchenko

Violin

European Union Youth Orchestra

Bridging Europe: De Falla, Liszt, Fischer, Dvořák

Budapest

Hongrie

Müpa Budapest

Béla Bartók National Concert Hall

Public

Concert

La Vie brève

Hungarian Rhapsody No. 4 In D Minor, S. 359/4 (arr. Franz Doppler)

Dance Suite For Violin And Orchestra, In Memoriam J. S. Bach

Symphonie n° 7 en ré mineur, op. 70

Saurav Kumar

Valide

European Bridges: De Falla, Liszt, Fischer, Dvořák

Az európai hidak idén az egész kontinenst behálózzák: magyar rapszódia követ spanyol táncot, Bach előtti tisztelgés előz meg cseh zenét. Liszt műve ezúttal is a szerzőt megihlető városi cigányzene jellegzetes hangszerével kiegészülve, Lisztes Jenő közreműködésével szólal meg, aki meghódította már a Carnegie Hall, a Musikverein és a BFZ-vel együtt a BBC Proms közönségét is. Fischer Iván táncszvitjében a hidak átívelnek Brazíliába, Amerikába és Argentínába is. A Stradivari-hegedű Diana Tishchenko ukrán hegedűművész kezében „lélegzetelállítóan” (The Strad), „egyéni hangon” (The Gramophone) szólal meg. Az unió ifjúsági zenekarával közös koncert a két együttes vadonatúj közös projektje, az Európai Zenekari Akadémia nyitóeseménye.

Miután nem lelte örömét a népies spanyol daljáték, a zarzuela műfajában, de Falla opera komponálása mellett döntött. A kevesebb mint egyórás Rövid élet tele van a spanyol és cigány népi kultúra elemeivel. Hiába számít korai műnek, jól érződik benne, mennyire otthonosan mozgott már ekkor az andalúz zenében a szerző, ahogy a mór és transzcendens motívumok iránti vonzalma is kitűnik. A szerelemben pórul járó Salud meséjének leghíresebb tétele a spanyol tánc, amelyben az ügyes hangszerelés kiváltja a flamencogitáros jelenlétét.

A 19. század közepén a világ egyre több pontján született meg a nemzeti zene igénye. Liszt Ferenc lelkiismeretesen gyűjtötte az általa magyar népzenének hitt dallamokat – elsősorban cigány muzsikusok magyaros nótáit –, majd megírta máig legnépszerűbb sorozatát, a tizenkilenc magyar rapszódiát. A szólózongorára komponált művek közül hatot zenekarra is átdolgozott. A Joachim Józsefnek ajánlott rapszódia meghangszerelt változatában fontos szerephez jut a hegedű, míg a darab talán legismertebb dallamát a szólófuvola mutatja be először. Dráma, líra és tánc váltakozik – ahogy az a műfajhoz illik.

Stilizált táncok gyűjteménye – így szól a szvit rövid definíciója. Vagyis olyan tánctételek, amelyekre már nem táncolnak. Mert kimentek a divatból. De az idősebbek még emlékezhettek rá, amikor Bach korában előadták a szerző szvitjeit. És elönthette őket a nosztalgia. Ezen a gondolatmeneten haladt Fischer Iván, amikor megírta saját táncszvitjét, amelynek zenéi ugyancsak ismerősek lehetnek a mai közönség számára. Barokkos prelúdium, szambás bossa nova, szinkópás ragtime, sikamlós tangó és szvingalapú boogie-woogie adja a bachi forma modern paródiáját.

A 7. szimfónia sokak szerint Dvořák legsikerültebb darabja. A szerző Brahms 3. szimfóniájának hatására döntött úgy, hogy öt év után újra komponál a műfajban. „Nincs benne egyetlen felesleges hang sem” – írta kiadójának. A zenében a forrongó cseh politikai indulatok ugyanúgy megjelennek, mint a szerző békés, harmonikus hazaszeretete. Az első tétel váratlanul halk és lírai nyitódallama a prágai vasútállomáson sétálva „találta meg” a szerzőt; a lassú tételben nemrég elvesztett édesanyját és fiatalon elhunyt legidősebb lányát siratja el. Az élénk, mégis melankolikus scherzo után egzotikus finálé zárja a művet.

A BFZ és az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának közös koncertje, a Müpa és a BFZ közös produkciója.

magyar

The bridges of Europe will connect the entire continent this year: a Hungarian rhapsody follows a Spanish dance; an homage to Bach precedes Czech melodies. Liszt’s work, inspired by the cimbalom, will once again be accompanied by this distinctive instrument of urban Romani music, played by Jenő Lisztes, who has captivated audiences at Carnegie Hall, the Musikverein, and the BBC Proms with the BFO. In Iván Fischer’s dance suite, bridges will stretch all the way to Brazil, America, and Argentina. The Stradivarius violin sounds “breathtaking” (The Strad) in the hands of Ukrainian violinist Diana Tishchenko’s hands, and rings with a “distinctive, individual voice” (The Gramophone). The concert, performed jointly with the youth orchestra of the EU, is the inaugural event of the European Orchestra Academy, a brand new initiative run by the two ensembles.

Not finding joy in the zarzuela genre, a folk-like Spanish Singspiel, de Falla turned to composing operas. His piece titled Life Is Short, which is less than an hour long, is brimming with elements of Spanish and Romani folk culture. Even though it is considered an early piece, his easy familiarity with Andalucian music shines through. His enthusiasm for Moorish and transcendental motifs is also apparent. The most famous movement in the story of Salud, a heartbroken character, is the Spanish dance, in which the clever orchestra arrangement evokes the presence of a flamenco guitarist.

In the mid-19th century, the demand for national music started emerging throughout the world. After painstakingly collecting melodies he believed to be Hungarian folk music (mostly Hungarian inspired songs by Romani musicians), Franz Liszt composed a set of 19 Hungarian rhapsodies: his most popular series to this day.

He revised six compositions originally written for solo piano to be performed by an orchestra. In the orchestrated rendition of the rhapsody honoring Joseph Joachim, the violin assumes a significant role, while the solo flute introduces the most recognizable melody of the piece. Drama, lyricism, and dance take turns, as is fitting for the genre.

A collection of stylized dances — that was the brief description of the suite. In other words, dance numbers that nobody dances to anymore because they have fallen out of fashion. But when the suites were first performed during Bach’s time, the elderly may have still remembered the dances, and may have felt nostalgic. This was Iván Fischer’s thought process when he composed his own suite of dances, whose melodies may sound similarly familiar to the contemporary audience. A Baroque prelude, a samba-like bossa nova, syncopating ragtime, slithering tango, and swing-based boogie-woogie constitute the modern parody of this Bachian form.

Many say Symphony No. 7 is Dvořák’s finest piece of music. After hearing Brahms’ Symphony No. 3, the composer decided to return to the genre following a hiatus of five years. “There is not a single superfluous note in the work,” he wrote to his publisher. The piece simultaneously features heated Czech political passions and the composer’s peaceful, harmonious love for his homeland. The unexpectedly quiet and lyrical opening of the first movement came to the composer at a train station in Prague: the slow movement represents Dvořák grieving for his mother, who had recently died, and for his eldest daughter, who passed away at a young age. After the vivacious yet melancholy scherzo, the piece concludes with an exotic finale.

A joint concert of the BFO and the European Union Youth Orchestra, a joint production of Müpa Budapest and the BFO.

English

Crédits de représentation (Distribution et équipe de production )

Ensemble