Name: Dvořák: Stabat Mater, Op. 58
Start: 2018-02-21T00:00:00.000Z
End: 2018-02-21T00:00:00.000Z
Location: Liszt Academy

Admin

Hungarian National Philharmonic

Conductor

Carlo Montanaro

Others

Hungarian National Choir

Orchestra

Chorus master

Csaba Somos

Soprano

Zita Váradi

Singer

Szilvia Vörös

Alto

Aleš Briscein

Tenor

István Kovács

Bass

Dvořák: Stabat Mater, Op. 58

Budapest

Hungary

Liszt Academy

Dvořák: Stabat Mater, Op. 58: Stabat Mater, Op. 58, B 71 Dvořák

Public

Stabat Mater

Saileshwaran Thirumurthy

Approved

Instrumentalist

Pianist

Violinist

Cellist

Violist

Flutist

Clarinetist

Guitarist

Organist

Percussionist

hornist

Oboist

Bassoonist

Trumpeter

Contrabassist

Trombonist

Harper

Saxophonist

Harpsichordist

Bassist

Accordionist

Tuba Player

Recorder Player

Lutenist

Tenor Violinist

Timpani

Mandoline Player

Baroque Flutist

Baroque Oboist

Baroque Trumpetist

Violino Piccolo Player

Viola da gamba

Musette de cour Player

Viola Pomposa Player

Archlutenist

Vibraphonist

Cornettist

Viola d’amore Player

Theorbist

Composer

Stage director

Librettist

Set designer

Costume designer

Choreographer

Lighting designer

Dancer

Actor

Video designer

Dramaturge

Translator

Sound designer

Repetiteur

Makeup artist

Executive producer

Hairstylist

Other

Stage Manager

Choir

Poet

Vocal coach

Teacher

Photographer

Broadcasting

Illustrator

Writer

Writing and performance

Chorus Director

Wig & Makeup Designer

Orchestra Operations

Extra

Mezzo-soprano

Contralto

Countertenor

Bass-baritone

Baritone

Spoken

Child vocalist

Silent

Continuo

ANTONÍN DVORÁK: Stabat Mater, op. 58

In September 1875, Dvorak (1841-1904) lost a young daughter after a freak household accident. Soon after, he turned his attention to setting the Stabat Mater, a popular poem attributed to Jacop da Todi (1230-1306), which views the crucifixion from the tragic perspective of a mother losing her child. Before the score was finally complete, Dvorak lost two other children, although by then, the composition as we know it was substantially complete.

The Stabat Mater was enthusiastically received, although many critics felt the undisputed attractiveness of the music inappropriate for such a text. Audiences were less inclined to quibble, particularly in England, where it enjoyed immense popularity. Later though, it fell out of fashion and by the 1960s, was almost never performed. In recent years, as Dvorak’s oeuvre is being reassessed, the Stabat Mater has reestablished itself in the choral repertoire, and is generally regarded as the most successful of Dvorak’s sacred works.

Dvorak divided the text into ten movements, expanding the Stabat Mater into a full-scale oratorio. Only three movements exclude the chorus. The principal theme of the first movement returns in the last, and the Amen is the only fast section in the whole work. There are many expressive melodies, almost all of a devotional nature, and their treatment is unfailingly fresh and varied. The second movement, for example, opens as a four-part canon, and in the fourth and sixth movements the chorus sings as a refrain to the solo sections. Dvorak’s use of chromaticism is extremely effective, but never cloying, and the orchestral scoring has many imaginative touches. The first performance was given in Prague in 1880, and the first outside Czechoslovakia was in London, conducted by Joseph Pamby in 1883, which effectively established his reputation in England, leading to a lucrative source for future commissions.

English

ANTONÍN DVORÁK: Stabat Mater, op. 58

1875 szeptemberében Dvořák (1841-1904) egy szerencsétlen házi balesetben elvesztette egyik kislányát. Nem sokkal ezután fogott hozzá, hogy zenévé költse a hagyományosan Jacopone da Todinak (1230-1306) tulajdonított Stabat Matert, a gyermeke keresztfájánál álló anya siralmát. A végleges partitúra még el sem készült, amikor Dvořák másik két gyermekét is el kellett temesse (habár a mű a ma ismert formájában már nagyrészt megvolt). A Stabat Mater lelkes fogadtatásra talált, bár a kritikusok egy része túlságosan is megnyerőnek ítélte a zenét a szöveg súlyosságához mérten. A közönség azonban kevésbé volt akadékoskodó, különösen Angliában, ahol a mű rendkívüli népszerűségre tett szert. A későbbiekben azonban elfelejtődött, és az 1960-as évektől szinte alig játszották. A Dvořák-életmű közelmúltban végbement újrafelfedezése a Stabat Matert is visszahelyezte az őt megillető helyre a kórusrepertoárban, és ma már Dvořák legjobb egyházzenei munkájának szokás tartani. A zeneszerző a szöveget tíz tételre osztotta, teljes oratóriummá bővítve ezáltal a Stabat Matert. A kórus három kivételével mindegyik tételben szerepel. Az első és az utolsó tétel párhuzamos főtémája keretet ad a műnek, amelynek egyetlen gyors tempójú szakasza az Ámen. Dvořák dallamai kifejezésteliek, szinte kivétel nélkül vallásos töltetűek, feldolgozásuk ugyanakkor újszerű és változatos. A második tétel például négyszólamú kánonnal nyit, míg a negyedik és a hatodik tételben énekkari refrének váltakoznak a szóló részekkel. Dvořák hatásosan, de sohasem szentimentálisan alkalmazza a kromatikus megoldásokat, a zenekar hangszerelése egyedi megoldásokban gazdag. A mű premierje Prágában volt 1880-ban, míg a Csehországon kívüli első bemutatót Joseph Pamby vezényelte 1883-ban, Londonban. Az előadás sikere teremtette meg Dvořák angliai hírnevét és a későbbi nagy megrendelések alapját.

magyar

Dvořák: Stabat Mater, Op. 58 by Dvořák, Nuo (2018/2018), Dirigentas Carlo Montanaro, Liszt Academy, Budapest, Hungary

Veiklos kreditai (Atlikėjai ir kūrėjai )

Atlikėjai

Įgula

Ansamblis

Programa, apie ir aprašymas

Nuotraukos

Toliau skaitant

Spektaklio datos ir vietos

Vietos