Name: Orchestral Concert: Prokofiev – 2
Start: 2025-03-18T00:00:00.000Z
End: 2025-03-18T00:00:00.000Z
Location: Müpa Budapest

Admin

Budapest Festival Orchestra

Conductor

Iván Fischer

Orchestra

Pianist

Igor Levit

Piano

Orchestral Concert: Prokofiev – 2

Budapest

Hungary

Müpa Budapest

Béla Bartók National Concert Hall

Public

Private

Concert

Overture on Hebrew Themes, op. 34

Piano Concerto No. 3 in C major, Op. 26

Cinderella, Op. 87

Saurav Kumar

Approved

“Citizen. European. Pianist.” These are the three words Igor Levit uses to describe himself, the musician who will perform all of Prokofiev’s piano concertos at three concerts, with the Budapest Festival Orchestra. Described by The New York Times as “one of the essential artists of his generation,” Levit this time will play the solo in the composer’s most famous and also most traditional piano concerto, the three-movement No. 3. The piece is introduced by the orchestral version of Prokofiev’s chamber overture written for original Hebrew themes; after the intermission, stories take center stage. Prokofiev himself composed three different suites from his ballet Cinderella, paying tribute to Tchaikovsky; upending the original order of the movements of the ballet, they nonetheless provide a good presentation of the plot of the three movements. This time, Iván Fischer selected movements from two suites for his Cinderella interpretation.

For his own works, Prokofiev almost never used folk music melodies or ones borrowed from other composers. This is why this overture, written for Hebrew themes, occupies such a special place in his oeuvre; it is more than a simple exercise in style. It is a rethinking of real Hebrew melodies. The composer was commissioned to write the piece in 1919 in the United States by clarinetist Simeon Bellison, who presented Prokofiev with a book of songs to serve as inspiration. Prokofiev rejected the request, but then fell in love with the world of the melodies after all. He sketched out the piece – originally conceived for the clarinet, a string quartet and the piano – in just one day, and then finalized it in less than two weeks. It presents and explores two themes in detail, evoking the world of the klezmer.

No musical idea is ever lost, it is only transformed – we might say of Prokofiev’s Piano Concerto No. 3. The composer always jotted down fragments of melodies and thoughts which he did not use in the end. It was from some of his notes produced between 1911 and 1918, and new parts composed in 1921, that Piano Concerto No. 3 was born. It is the only one of his five works in the genre which follows the traditional format of three movements, fast-slow-fast. The movements are nearly identical in length, and are thematically balanced, while also including the wry style and breathtaking arrangement their composer is known for. Following a dynamic opening movement, a variation theme of five versions follows, concluding with bright accords in a finale challenging for the pianist.

Glass shoes, a pumpkin carriage, dwarfs jumping out of the clock striking midnight – yet Prokofiev’s Cinderella was composed during the darkest years of global conflict, between 1940 and 1944. The piece premiered only after the conclusion of the war, in 1945, in Moscow. The composer wrote orchestral suites from the ballet, but these were not limited to simply arranging various select numbers from the original score back-to-back: he transposed them, expanded them and changed their order. The first two suites contain almost only the music from the first two acts; they conclude with the end of the ball. In the third, the prince finally seeks out Cinderella.

English

„Polgár. Európai. Zongorista.” Így mutatja be magát három szóban az az Igor Levit, aki a Fesztiválzenekar élén három koncerten Prokofjev valamennyi zongoraversenyét eljátssza. A New York Times által „nemzedéke egyik legfontosabb művészeként” számontartott előadó ezúttal a szerző leghíresebb és egyben leghagyományosabb zongoraversenyében, a háromtételes harmadikban lesz szólista. A művet Prokofjev eredeti héber témákra írt kamaranyitányának zenekari változata vezeti fel, a szünet után pedig a meséé lesz a főszerep. Csajkovszkij előtt tisztelgő Hamupipőke című balettjéből maga Prokofjev készített három különböző szvitet, amelyek ugyan felborítják a balett tételeinek eredeti sorrendjét, mégis jól kirajzolják a három felvonás történéseit. Fischer Iván ezúttal mindhárom szvit tételeiből válogatta össze a maga félidőnyi Hamupipőkéjét.

Prokofjev szinte soha nem használt műveihez népzenei vagy más szerzőtől kölcsönzött dallamokat. Ezért foglal el különleges helyet életművében héber témákra írt nyitánya, amely nem puszta stílusgyakorlat, hanem valódi héber dallamok feldolgozása. Megalkotására 1919-ben az Egyesült Államokban Simeon Bellison klarinétművész kérte fel a szerzőt, és inspiráció gyanánt egy daloskönyvet is adott neki. Prokofjev visszadobta a felkérést, majd mégis beleszeretett a dallamvilágba, és egy nap alatt felvázolta, majd kevesebb mint két hét alatt véglegesítette az eredetileg klarinétra, vonósnégyesre és zongorára megálmodott művet, amely két témát mutat be és dolgoz fel alaposan, a klezmer világát idézve.

Zenei ötlet nem vész el, csak átalakul – mondhatnánk Prokofjev 3. zongoraversenyére. A szerző ugyanis mindig lejegyezte azokat a dallamfoszlányokat, gondolatokat is, amelyeket végül nem használt fel. 1911 és 1918 közötti feljegyzéseinek egy részéből és az 1921-ben komponált új részekből született meg a 3. zongoraverseny, amely az öt közül egyedül követi a klasszikus, gyors-lassú-gyors felépítésű háromtételes formát. A tételek közel azonos hosszúságúak, tematikusan kiegyenlítettek, miközben ott van bennük a szerzőtől megszokott fanyar stílus és lenyűgöző hangszerelés. A lendületes nyitótétel után öt változatból álló variációs tétel következik, majd színes akkordokat bemutató, zongoristát próbáló finálé zárja a művet.

Üvegcipők, tökhintó, éjfélt ütő órából előugró törpék – pedig Prokofjev Hamupipőkéje a világégés legsötétebb éveiben, 1940 és 1944 között készült. A mű bemutatójára csak a háború befejezését követően, 1945-ben került sor Moszkvában. A balettből zenekari szviteket komponált a szerző, ám ezek korántsem merültek ki abban, hogy egymás után rendezte az eredeti partitúra válogatott számait: átdolgozott, kiegészített, sorrendet cserélt. Az első két szvit szinte csak az első két felvonás zenéit tartalmazza, vagyis a bál végén zárul, ám a harmadikban a herceg végre felkutatja Hamupipőkét.

magyar

Veiklos kreditai (Atlikėjai ir kūrėjai )

Ansamblis