Admin

Budapest Festival Orchestra

Direction d'orchestre

Iván Fischer

Orchestra

Chorégraphie

Chiara D'Anna

Mise en scène

Co-Director

Chanteur

Ténor

Andrew Staples

Bacchus

Soprano

Anna-Lena Elbert

Zerbinetta

Emily Magee

Ariadne

Baryton

Gurgen Baveyan

Arlequin

Stuart Patterson

Scaramouche

Basse

Daniel Noyola

Truffaldin

Juan de Dios Mateos

Brighella

Samantha Gaul

Naïade

Mezzo-soprano

Olivia Vermeulen

Dryade

Mirella Hagen

Écho

R. Strauss: Ariadne Auf Naxos

Budapest

Hongrie

Müpa Budapest

Béla Bartók National Concert Hall

Public

Private

Opera in concert

Concert

Le Bourgeois Gentilhomme, Suite orchestrale Op. 60

Ariane à Naxos

Saurav Kumar

Valide

Hagyomány, hogy a BFZ évada új operaprodukcióval indul. Fischer Iván a legváltozatosabb műveket választja ki Mozarttól Monteverdin át Brittenig, és nemegyszer fordít egyet azon a bizonyos csavaron. Ezúttal a szintén kísérletező természetű Richard Strauss Hofmannsthal szövegkönyvére írt operája, az Ariadné Naxoszban kerül színre a karmester és a kiváló színésznő, commedia dell’arte-specialista Chiara D’Anna rendezésében, ismerős, nemzetközi hírű énekesek szólójával. Az opera főrészét eredetileg Molière Az úrhatnám polgár című színdarabja előzte meg Strauss kísérőzenéjével, de ezt, hosszadalmassága miatt, maguk a szerzők később operai prológusra cserélték. Ezen az estén a színdarab kísérőzenéjéből összeállított szvit vezeti fel a művet a szünet előtt. Eredeti változat – közönségbarát köntösben.

Nem sokkal A rózsalovag befejezése után az elválaszthatatlanná váló szerzőpáros, Richard Strauss és Hugo von Hofmannsthal újabb közös munkába kezdett. Izgalmas tervük az volt, hogy a librettista átdolgozza Az úrhatnám polgárt (kettőre húzza meg az öt felvonást), közjátékként pedig Strauss vadonatúj operabetétet ír. A félórásnak szánt zene másfél órás lett, a színdarab szünetében hosszas fogadást tartottak, a „színház a színházban” koncepció túl bonyolultnak bizonyult – minden adott volt tehát, hogy az 1912-es, közel hatórás premier bukást hozzon. Hofmannsthal javaslatára aztán elhagyták Molière darabját, Strauss némileg átdolgozta az operát, és 1916-ban komponált elé egy prológust, ami a seria és buffa műfaji keveredését magyarázza el.

A történet szerint ugyanis a cicomás partit adó bécsi háziúr úgy dönt, az alkalomra rendelt operát és komédiát egyszerre kell előadnia a két társulatnak. Így fordulhat elő, hogy a Naxosz szigetén búslakodó krétai királylány jelenetében hirtelen felbukkan a mitológiailag finoman szólva is tájidegen Zerbinetta és táncos kísérői. S bár az opera inkább wagnerien végigkomponált, semmint zárt számok sora, a hangszerelésen keresztül Strauss világosan elválasztja Ariadné és Zerbinetta világát.

Az úrhatnám polgár kísérőzenéje 1920-tól szvitként élt tovább. Megidéződik benne Jourdain alakja, sorra jönnek ügyetlen próbálkozásai a táncórán, a vívóleckén vagy épp a szabók előtt. A vacsorával záruló jelenetsorhoz Strauss a 17. századhoz illő méretű együttest írt elő, és a zenébe stílusosan barokkszerű vagy egyenesen Lullytől származó dallamokat épített be.

Az operában a szerző a korábbi műveiben megszokott mintát követi: a női énekszólamokat állítja középpontba. A Fischer Iván Operatársulat előadásán a címszerepet a New York Times által „gazdagon zengő szopránnak” nevezett Emily Magee alakítja, a 2019-es Richard Strauss Versenyen is díjazott Anna-Lena Elbert a BFZ-vel közös Ligeti- és Kompasszió-projekt után ezúttal Zerbinettaként lép színpadra. Kettejük karakterének ellentétét erősíti a régi görög drámák világát a commedia dell’arte hagyományaival vegyítő rendezés.

A BFZ, a Müpa, a Fischer Iván Operatársulat, a Vicenzai Operafesztivál és a spoletói Festival dei Due Mondi közös produkciója.

magyar

It has become something of a tradition to kick off the new Budapest Festival Orchestra season with an opera. Iván Fischer selects the most diverse array of pieces, ranging from Mozart to Monteverdi to Britten, and never fails to put his signature twist on them. This time he conducts Richard Strauss’ opera, Ariadne on Naxos (Ariadne auf Naxos), composed to the libretto by the equally experiment-minded Hofmannsthal. His co-director is the outstanding actress and commedia dell’arte specialist Chiara D’Anna, featuring notable soloists of international renown. The main part of the opera was originally preceded by Molière’s theater play The Bourgeois Gentleman (Le bourgeois gentilhomme) with incidental music by Strauss. However, due to its length, the creators themselves later replaced it with an operatic prologue. Tonight, a suite compiled by the composer from the incidental music of the play introduces the piece before the intermission. In other words, it is the original version in an audience-friendly guise.

Not long after completing Der Rosenkavalier (The Knight of the Rose), the inseparable writer-composer duo, Richard Strauss and Hugo von Hofmannstahl embarked on another collaboration. Their exciting plan was for the dramatist to rework The Bourgeois Gentleman, condensing its five acts into two, while Strauss would compose a brand new operatic intermezzo. The piece, envisioned to be half an hour, ended up being 90 minutes long. They held a lengthy reception in the intermission of the play, and the “theater within the theater” concept proved too complicated. Everything was leading towards a flop for the nearly 6-hour long premiere in 1912. On Hofmannstahl’s recommendation they dropped Molière’s play, while Strauss reworked the opera and composed a prologue in 1916, which was meant to explain the combination of the opera seria and opera buffa genres.

In the story, the lavish party takes place in the home of a rich Viennese gentleman, who decides that the two companies must perform the opera and comedy commissioned for the occasion at the same time. This is how the lovesick Cretan princess, stranded on the island of Naxos, is suddenly joined by the rather mythologically out of place Zerbinetta and her gang of misfits. The opera is Wagnerian in nature utilizing a continuous progression of music without repetition (through-composed), rather than a series of self-contained numbers. Strauss distinctly separates the worlds of Ariadne and Zerbinetta through the orchestration.

The incidental music of The Bourgeois Gentleman lived on as a suite from 1920 onwards. The character of Jourdain is evoked, followed by a series of embarrassments at dance lessons, fencing lessons, and even in front of the tailors. For the dinner sequence Strauss envisioned an 17th century ensemble size. Appropriately, the music features baroque-inspired themes, and even melodies straight from Lully.

In the opera, the composer follows the pattern established in his earlier pieces: the female solos take center stage. In the Iván Fischer Opera Company adaptation, the lead role is performed by Emily Magee, lauded by the New York Times as a “richly resonant soprano”. Anna-Lena Elbert, award-winner of the 2019 Richard Strauss Competition and collaborator with the BFO on the Ligeti and Compassion projects, will take the stage as Zerbinetta. The direction combining the world of Greek tragedies and the tradition of commedia dell’arte amplifies the contrast between the two characters.

A joint production of the BFO, Müpa Budapest, the Ivan Fischer Opera Company, the Vicenza Opera Festival and the Spoleto Festivel dei Due Mondi.

English

R. Strauss: Ariadne Auf Naxos by Strauss, Du (2024/2024), Dirigé par Iván Fischer,, Chef d'orchestre Iván Fischer, Müpa Budapest, Budapest, Hongrie

Crédits de représentation (Distribution et équipe de production )

Ensemble

Programme, À Propos & Synopsis

Photos

Lectures complémentaires

Dates et lieux de représentation

Salles