Június 28-án Mahler: VI. (a-moll) „Tragikus” szimfóniáját hallhatja a közönség a jubileumi évad 9. hangversenyén. Ráhangolódásként egykori zenészünk, Szarvas Magdolna ütőhangszeres művész múltidéző gondolatait olvashatják.
Több mint négy évtizeddel ezelőtt friss diplomásként kerültem a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarhoz. Meglehetősen ritka jelenségnek számított, hogy az ütőhangszerek egy nő kezében szólalnak meg. Úgy gondolom, és talán az idő is igazolt, hogy nem ez a fontos, hanem az, hogy hogyan szólalnak meg. A zene mindent felülír! Lelkesedéssel fogadtam minden feladatot, rendkívüli módon érdekelt a hangszerek sokszínűsége és hogy azt hogyan illeszthetem a teljes zenekari hangzáshoz.
Pályám első évtizedében eljátszhattam a szimfonikus zenekari irodalom szinte minden jelentős ütőhangszeres szólamát. Ravel: Bolero kisdob szólójától kezdve Debussy (La Mer), Dukas (Bűvészinas) harangjáték szólamait, Verdi Requiemjének nagydob szólamát, Bartók zenekari műveit, számtalan kortárs művet, ahol az ütőhangszerek izgalmas és hangsúlyos feladatot kapnak.
Ami a zenekari játékot illeti, timpanistaként éltem meg igazán (30 év!), hogy milyen gyönyörű, milyen felemelő érzés! Remek programválasztás, hogy zenekarunk ismét megörvendezteti közönségét Mahler egyik, nevezetesen a VI. „Tragikus” szimfóniájával! Mahler zseniális zeneszerző és kiváló karmester-egyéniség volt! Gazdag alkotói pályája talán a szimfóniáiban teljesedik ki leginkább, amelyek a későromantika csúcspontját jelentik. Lenyűgöző a gazdag szín- és harmóniavilág, ahol a komor, drámai hangvétel épp’ úgy jelen van, mint a kifinomult líraiság. Hatalmas zenekari apparátusra komponálta mind a kilenc szimfóniáját, a tizediket – nagy szomorúság – már nem tudta befejezni. Ezekben az alkotásaiban a vonósok, és a teljes fúvós kar mellett (sőt némelyikben énekes szólista, kórus is szerepel) az ütőhangszerek is fontos szerepet kapnak. Érdekesség, hogy minden ütőhangszernél a sötét hangszínek jellemzőek, még a triangulumnál is! Egy timpanista számára igen komoly, egyben gyönyörű és hálás feladat Mahlert játszani. Lehetőséget ad arra, hogy megmutassuk, mi a szerepe a timpaninak: vezet vagy kísér, mikor dallamhangszer, és mikor ritmushangszer. Szabadjára engedve zenei fantáziánkat ezernyi színt és karaktert szólaltathatunk meg. Én ebben leltem a legnagyobb örömömet játék közben!
A hagyományos ütőhangszerek mellett megszólalnak különlegesek is. Természeti képeknél például a kolompok, vagy a harang. A legkülönösebb a VI. szimfónia 4. tételében: a „sors-pöröly” háromszor sújt le. A nagy fakalapáccsal egy faládára mért tompa, de rendkívül erőteljes ütés egészen döbbenetes hatást kelt. Mahler ezzel az őt ért három sorscsapást jeleníti meg. Számomra mindig felemelő érzés volt Mahler műveiben közreműködni. 43 éves pályafutásom utolsó koncertjén a szerző I. „Titán” szimfóniája szerepelt a programban. Micsoda ajándék!
Szarvas Magdolna, ütőhangszeres művész
