Két fiatalkori szerzemény nyitja az estét, az egyik igazi csemege: a lovagi baletthez írt zene annyira korai, hogy még opuszszámot sem kapott, sőt, csak a zeneszerző halála után derült ki, hogy ő írta. Egy jelmezbálra készült 1791 farsangi időszakában, az összejövetelt az akkor huszonegy éves Beethoven mecénása és pártfogója, Ferdinand von Waldstein rendezte, a berlini nemesség legrangosabb képviselői számára, meghívva őket „a különböző karaktereket régi német viseletben felvonultató balettelőadásra, különös tekintettel őseink kedvelt vágyaira, háborúskodásra, vadászatra, szerelemre, mulatozásra” – ahogyan egy korabeli színházi évkönyv beszámolt a jelentős visszhangot keltő társadalmi eseményről. Nem a „nagy” Beethoventől megszokott sűrű és mély alkotásról van tehát szó, hanem könnyed szórakoztatózenéről, de abból is a legszínesebb, legélvezetesebb fajtából, indulóval, vadászdallal, románccal, csatadallal, bordallal és keringővel. Ehhez a rokokó stílushoz közel álló szvithez képest érett mű az erős Haydn-hatás alatt írt és 1800-ban bemutatott I. szimfónia, amelyben már jól érezhetők a jellegzetes beethoveni gesztusok, valamint a vaskos humor, a merész, meglepő megoldások sora. A VII. szimfóniáig csak bő tíz év telt el – ez már az alkotóereje teljében levő, érett mester alkotása, méltán az egyik leggyakrabban előadott zenekari kompozíciója, nemcsak különleges második tétele miatt. A különleges műsort a Kossuth- és Prima primissima-díjas dirigens, Medveczky Ádám vezényletével élvezhetjük.
