Beethoven egyetlen operája, a Fidelio a szabadságvágy, a szerelem és a hűség gondolatának állít emléket. A bécsi Theater an der Wienben, 1805 novemberében bemutatott műhöz a zeneszerző négy nyitányt is írt, keresve a legmegfelelőbbet. A III. Leonóra-nyitány a leghatásosabb és legdrámaibb – a legnagyobb népszerűséget is ez érte el. A műsor két további száma újítás saját műfajának területén. Hegedűversenyében (1806) Beethoven szakított a virtuozitást előtérbe állító versenymű ideáljával. Ehelyett olyan terjedelmes opust alkotott, melynek legfőbb jellemzője az átszellemültség, a költőiség és a gondolatgazdagság. A VI. szimfónia (1808) hasonlóképpen úttörő kompozíció: öt tétele az ember és a természet kapcsolatát, a vidéki élet szépségeit énekli meg. Nemcsak a hangvétel népiességére érdemes felfigyelnünk, de a zene erőteljes ábrázoló szellemére is, amely a madárhangoktól a patakcsörgedezésen át a vihar megjelenítéséig sok hangfestő eszközzel él. Azzal, hogy a tételek elejére szöveges magyarázatot illesztett, Beethoven a Pastorale-szimfóniában a 19. század derekán kifejlődött programzene egyik legjelentősebb előfutárának bizonyult. Banda Ádám (1986) a magyar hegedűsök középgenerációjának kiemelkedő tehetségű tagja, aki pályakezdőként több nemzetközi versenyen aratott győzelmet. Jeles szólista és kamaramuzsikus. A százegy esztendeje alapított, jelenleg Vashegyi György főzeneigazgató vezetésével működő Nemzeti Filharmonikus Zenekar máltai vendégkarmestere, Charles Olivieri-Munroe (1961) egyaránt otthonos a zenés színpadi művek és a szimfonikus zene világában. A művészetét méltató kritikák előadásmódjának karizmatikus erejét és a szimfonikus hangzás tisztasága iránti elkötelezettséget emelik ki.
