Ról ről

 

Szinopszis

Language:

English

ÍPHIGENEIA IN TAURIS

törvény I

Leírás: Tauris dawn in Diána's grove. An increasingly strong storm is approaching from the sea. Íphigeneia and the other Greek priestesses pray to the gods in the midst of huge thunder, lightning, downpours and hail to save them, the innocent, from the calamities. The storm subsides, but Íphigeneia's soul is still upset. At night, he saw a dream: his mother, Clytemnestra, killed her husband, Agamemnon, to take revenge for their daughter; Íphigeneia's younger brother, Orestes, also fell to a horrible death. If what the dream predicts is true, then their last hope, Orestes, is lost, and no one will save them from being sacrificed by the Scythians. You can also hear the distant voice of the barbarians: they want to sacrifice strangers to the gods. Thoas, king of the Scythians, brings the news: the storm has driven a Greek ship ashore. After a struggle, the Greek crew escaped, but the Greek leaders were captured: they must now die at the hands of Íphigeneia. The girl refuses to kill people and believes that Diána does not want the barbarians to sacrifice her blood. However, Thoas is adamant: the offended gods appeared to him in a dream and threatened him with death if he did not repent for his sins and miss a single sacrifice. "Blood washes away all sin, Blood quenches the fire of vengeance, The gods want blood Blood calms their rage. The Scythians drag two Greeks into the grove, want to sacrifice them to Diana with a wild dance and thirst for blood. Thoász orders that the sacrifice must take place on the same day, while the two prisoners must wait for death in Diana's sanctuary. Íphigeneia pleads with Diana: let her die rather than have to extinguish a human life.

törvény II

Leírás: In the silence of the sanctuary, the two Greek prisoners wait bound: Orestes and his friend, Pülades. Orestes is tormented by guilt: "wherever he flees, he accumulates sin upon sin. Weeping, he asks the gods to have mercy on his innocent friend, and to let him alone die. However, Püladés dies happily with his friend, because in death their friendship would be united forever. The church servant announces King Thoász's order: the two prisoners must wait separately. The two friends beg the adamant servant not to separate them. Orestes sees the Furies. Rushing to the altar, she begs the gods to strike down on her, the guilty mother murderer, and end her suffering. Peace comes to his heart, he falls asleep on the altar. The furies surround the unconscious man, and for a moment the figure of Orestes' mother, the dead Clytemnestra, appears among them. They want to punish the mother murderer, they want to tear his heart apart, they torturely repeat their curse over the tormented Orestes: his suffering should be as great as the weight of his crime, but no amount of pain should absolve him of his sin. Orestes, waking up from his trance, sees the approaching Íphigeneia and exclaims in terror: "My mother! Íphigeneia dissolves the man, who is amazed by the resemblance between his mother and this woman. Íphigeneia sympathetically asks him about his fate. “I am cursed, let this be enough. Orestes answers. However, the girl continues to question him, and when she learns that he is from Mycenae, she immediately inquires about Agamemnon and his family. Orestes, although every word spoken is a pain to him, narrates: Agamemnon was killed by his own wife, Clytemnestra, whose murderer, in order to avenge his father's death, became his own son, Orestes. Íphigeneia and the priestesses listen to the man in horror. "And what happened to Orestes after the terrible deed? - asks Íphigeneia. "He fell into the night of death - answers the young man. Íphigeneia is devastated to learn that the dream's prediction was true: only her sister, Éléktra, is alive in her family. The measure of bad luck has been fulfilled. The priestesses the king and Greece; Íphigeneia mourns her father and her loved ones and waits for relief only in death. They mourn Orestesz, who - they believe - was their last hope for salvation. A sacrifice is made in memory of the hero believed to be dead.

törvény III

Leírás: Íphigeneia decided: taking on the anger of Thoász, she helps the unhappy Greek prisoner escape, in whose face she sees Orestes. With the man, she wants to send a message to her sister, Elektra. The priestesses lead Orestesz and Pülades. The two friends happily greet each other again. Íhigeneia is moved to tears by the two men's sincere friendship, but she can only save one of them: it would be too risky for all of them if she deprived Thoas of both of her victims. Both men are ready to accept death for the other, and Íphigeneia makes them both swear that the one she saves will faithfully help her deliver a letter to its destination. Her choice falls on Orestes, who is horrified that his friend must die in his place. Orestes begs his friend: let only Pülades escape, because he, the sinner, can only hope to escape from the fury of the black Eumenes through a redemptive death. He asks Íhygeneia to let her die, but the priestess is adamant. The woman feels that a higher will would restrain her hand if she had to send her to her death. Orestes finally threatens them with killing himself if he cannot accept death instead of Pülades. Íphigeneia agrees: instead of Orestes, she will rescue his friend. Pülades reveals to Íphigeneia the original purpose of their arrival: Apollo sent them to seize the statue of Diana from the barbarians. He promises that if he finds their ship and their companions, he will return with an army the same day to rescue them. He asks Íhigeneia, if possible, to arrange so that the victim is not presented before nightfall, and that they bring a statue of Diana and be ready to escape. It's evening. Íphigeneia watches the sea in agony: she is waiting for the army of Pülades. He begs Diana to give him a sign of what is right, what should he do: become a murderer, or refuse the victim and accept the torture and death that Thoás would punish him with? The ship does not arrive. "Then die. - says Íphigeneia, but vows to pierce her own heart with the same sword with which she will have to take the victim's life. Orestes waits for death as redemption, Íphigeneia stands sobbing in front of him. The priestesses accompany Orestes to the altar, prepare the sacrifice, and call upon Íphigeneia: step to the altar. The priestess is trembling, her arms are weak. Orestes recalls the memory of his sister, who, he believes, was also sacrificed in this way :! The two brothers know each other, Íphigeneia happily welcomes her brother. A Greek woman brings the news that they have been exposed: Thoász is approaching in a frenzy and is going to kill them both. Íphigeneia sends her priestesses to the beach so that if the ship with the Greeks arrives, they will be sent there immediately. Thoás and the Scythians storm into the grove in a rage. The king angrily calls on Íphigeneia, immediately sacrifices the one who remained, and then he and his men want to kill the priestess as well. Pülades and his army arrive at the last moment, and immediately a fierce battle breaks out between the Scythians and the Greeks. A huge thunder shakes the countryside, darkness falls on the grove. Diana herself appears. Scythians and Greeks alike fall on their knees before him. The goddess reveals: Orestes' suffering has appeased the gods, he can return to his homeland with his sister, and the Scythians are obliged to return the statue of the goddess to the Greeks. Diana takes off into the sky. The brothers happily prepare for their new life, the Greeks solemnly set off towards the sea, to Orestes' ship, led by the priestesses carrying the statue of Diana. " Up, to Mycenae!

Language:

magyar

Iphigénie en Tauride

törvény I

Leírás: Tauriszi hajnal Diána ligetében. A tenger felől egyre erősödő vihar közeleg. Íphigeneia és a többi görög papnő hatalmas mennydörgés, villámlás, felhőszakadás és jégeső közepette fohászkodnak az istenekhez, hogy ők, a bűntelenek megmeneküljenek a csapásoktól. A vihar lecsendesül, ám Íphigeneia lelke továbbra is feldúlt. Éjjel álmot látott: anyja, Klütaimnésztra megölte férjét, Agamamnónt, hogy lányukért bosszút álljon; Íphigeneia öccse, Oresztész pedig szintén a borzalmas halálba hullt. Ha igaz, amit az álom jósol, úgy utolsó reményük, Oresztész is elveszett, és senki sem menti meg őket attól, hogy a szkíták végül feláldozzák őket. Hallani is a barbárok távoli hangját: idegeneket akarnak az isteneknek áldozni. Thoász, a szkíták királya hozza a hírt: a vihar egy görög hajót sodort a partra. Küzdelem után a görög legénység elmenekült, a görög vezérek azonban foglyul estek: nekik most Íphigeneia kezétől kell meghalniuk. A lány nem hajlandó embert ölni, és úgy véli, Diána nem kívánja, hogy a barbárok vérrel áldozzanak neki. Thoász azonban hajthatatlan: álmában megjelentek neki a sértett istenek, és halállal fenyegették, ha nem vezekel bűneiért, és elszalaszt egyetlen áldozatot is. „A vér elmos minden vétket, A vér csillapítja a bosszú tüzét, Az istenek vért akarnak, A vér csillapítja dühüket. A szkíták két görögöt hurcolnak a ligetbe, vad tánccal és vérre szomjazva kívánják őket Diánának áldozni. Thoász meghagyja, hogy az áldozatnak még aznap végbe kell mennie, addig a két fogolynak Diána szentélyében kell várnia a halált. Íphigeneia Diánához fohászkodik: engedje meghalni inkább, minthogy ki kelljen oltania egy emberi életet.

törvény II

Leírás: A szentély csöndjében a két görög fogoly várakozik megkötözve: Oresztész és barátja, Püladész. Oresztészt mardossa a bűntudat: „bárhová is menekül, bűnt bűnre halmoz. Esengve kéri az isteneket, hogy könyörüljenek vétlen barátján, s egyedül csak ő maga haljon meg. Püladész azonban boldogan hal meg barátjával, hisz a halálban örökre egyesülne barátságuk. A templomszolga közli Thoász király parancsát: külön kell a két fogolynak várakoznia. A két barát könyörög a hajthatatlan szolgának, hogy ne válassza szét őket. Oresztész megpillantja a fúriákat. Az oltárhoz rohanva könyörög az isteneknek, hogy sújtsanak le rá, a bűnös anyagyilkosra, és vessenek véget szenvedésének. Szívébe béke tér, elalszik az oltáron. A fúriák körbeveszik az öntudatlan férfit, s köztük egy pillanatra feltűnik Oresztész anyjának, a halott Klütaimnésztrának alakja is. Meg akarják büntetni az anyagyilkost, szét akarják tépni szívét, kínzón ismétlik átkukat a gyötrődő Oresztész fölött: szenvedése legyen akkora, mint vétkének súlya, de semmi kín ne oldozza fel bűne alól. Az önkívületből felriadó Oresztész meglátja a közeledő Íphigeneiát, és rémülten felkiált: „Anyám! Íphigeneia eloldozza a férfit, akit elképeszt a hasonlatosság anyja és e nő között. Íphigeneia együttérzőn kérdezi őt sorsáról. „Átkozott vagyok, legyen ennyi elég. - válaszolja Oresztész. A lány azonban tovább faggatja, s mikor megtudja, hogy a férfi mükénei, azonnal Agamemnón és annak családja felől érdeklődik. Oresztész, bár minden kimondott szó kín számára, elmeséli: Agamemnónt saját felesége, Klütaimnésztra ölte meg, kinek gyilkosa, hogy apja halálát megbosszulja, saját fia, Oresztész lett. Íphigeneia s a papnők elborzadva hallgatják a férfit. „És mi lett Oresztész sorsa a szörnyű tett után? - kérdezi Íphigeneia. „A halál éjébe hullt - válaszolja az ifjú. Íphigeneia megtörten veszi tudomásul, hogy az álom jóslata igaz volt: családjából már csak nővére, Élektra van életben. Betelt a balsors mértéke. A papnők a királyt és Görögországot; Íphigeneia az apját és szeretteit siratja é,s már csak a halálban vár enyhülést. Siratják Oresztészt, aki - úgy hiszik - utolsó reménységük volt a megmenekülésre. A halottnak hitt hős emlékére áldozatot mutatnak be

törvény III

Leírás: Íphigeneia döntött: vállalva Thoász haragját segít megszökni a boldogtalan görög fogolynak, kinek arcában Oresztészt látja. A férfival üzenetet akar küldeni nővérének, Élektrának. A papnők Oresztészt és Püladészt vezetik elő. A két barát boldogan üdvözli újra egymást. Íphigeneiát könnyekig meghatja a két férfi őszinte barátsága, ám megmenteni csak egyiküket tudja: mindannyiuk számára túl kockázatos lenne, ha Thoászt mindkét áldozatától megfosztaná. Mindkét férfi kész vállalni a halált a másikért, Íphigeneia pedig mindkettejüket megesketi, hogy az, akit megmenekít, hűen segít neki célba juttatni egy levelet. Választása Oresztészre esik, akit elborzaszt, hogy barátjának helyette kell meghalnia. Oresztész kérleli barátját: meneküljön csak Püladész, hisz ő, a bűnös a fekete Eumeniszek dühétől csak a megváltó halálban remélhet menekvést. Íphigeneiát kéri: hagyja őt meghalni, ám a papnő hajthatatlan. A nő úgy érzi, egy felsőbb akarat visszafogná a kezét, ha őt kéne halálba küldenie. Oresztész végül azzal fenyegeti meg őket, hogy megöli magát, ha nem vállalhatja a halált Püladész helyett. Íphigeneia beleegyezik: Oresztész helyett annak barátját fogja megmenekíteni. Püladész felfedi Íphigeneiának jövetelük eredeti célját: Apollón küldte őket, hogy Diána szobrát elragadják a barbároktól. Azt ígéri, ha megtalálja hajójukat és társaikat, még aznap sereggel tér vissza az ő megmentésükre. Kéri Íphigeneiát, ha csak lehet, intézze úgy, hogy az áldozatot az éj beállta előtt ne mutassák be, s Diána szobrát hozva álljanak készen a szökésre. Esteledik. Íphigeneia gyötrődve kémleli a tengert: Püladész seregét várja. Diánához fohászkodik, hogy adjon jelet, mi a helyes, mit kellene tennie: gyilkossá válnia, vagy megtagadnia az áldozatot és vállalni a megkínzatást és halált, amivel Thoász büntetné? A hajó nem érkezik. „Haljon meg hát. - mondja Íphigeneia, de megfogadja, ugyanazzal a karddal szúrja át saját szívét, amivel az áldozat életét kell majd kioltania. Oresztész megváltásként várja a halált, Íphigeneia zokogva áll a férfi előtt. A papnők az oltárhoz kísérik Oresztészt, előkészítik az áldozatot, és felszólítják Íphigeneiát: lépjen az oltárhoz. A papnő reszket, karja erőtlen. Oresztész felidézi nővére emlékét, akit, úgy hiszi, szintén így áldoztak fel: „Így hulltál egykor te is a halálba, Íphigeneia, nővérem! A két testvér egymásra ismer, Íphigeneia boldogan üdvözli fivérét. Egy görög nő hozza a hírt, hogy lelepleződtek: Thoász őrjöngve közelít és mindekettejüket meg fogja ölni. Íphigeneia a tengerpartra küldi papnőit, hogy ha megérkezne a hajó a görögökkel, azonnal küldjék oda őket. Thoász és a szkíták dühödten rontanak a ligetbe. A király dühösen felszólítja Íphigeneiát, azonnal áldozza fel azt az egyet, aki megmaradt, majd embereivel a papnőt is meg akarja öletni. Az utolsó pillanatban érkezik Püladész és a sereg, s rögtön heves harc tör ki a szkíták és görögök között. Hatalmas mennydörgés rázza meg a vidéket, a ligetre sötétség borul. Maga Diána jelenik meg. Szkíták, görögök egyaránt térdre hullnak előtte. Az istennő kinyilatkoztatja: Oresztész szenvedése megbékítette az isteneket, nővérével együtt visszatérhet hazájába, a szkíták pedig kötelesek visszaadni a görögöknek az istennő szobrát. Diána felszáll az égbe. A testvérek boldogan készülnek az új életre, a görögök ünnepélyesen indulnak a tenger felé, Oresztész hajójához, élükön a Diána szobrát vivő papnőkkel. „Fel, Mükénébe!