Organization

Chorus master

Endre Ferenczi

Conductor

Julia Cruz

Stage director

Éva Gy Tatár

Costume designer

Margit Witlinger

Szabolcs Kulcsar

Choreographer

Mîndruţiu Mihail

Faculty Director

Singer

Soprano

Tímea Fülöp-Gergely

Violetta Valery

Set designer

Endre Nagy

Melinda Duffner

Flora Bervoix

Mezzo-soprano

Mária Mányoki

Annina

Tenor

Boldizsár László

Alfred Germont

Baritone

Fülöp Martin

George Germont

Dobrița Roland

Gaston

Sándor Árpád

The Baron Douphol

Bass

Kovács Ferenc

The Marquis of Obigny

János Szilágyi

The doctor Grenvil

István Rigmányi

Flora's Servant

Veress Laszló

Commissioner

Opera Maghiară din Cluj-Napoca

Others

The choir of The Hungarian Opera in Cluj-Napoca and the Tokos Orchestra

La Traviata -  (La traviata)

Cluj-Napoca

Romania

Opera Maghiară

Public

La traviata

Approved

La traviata Verdi

Between 1847 and 1852, Giuseppe Verdi spent a long time in Paris, where he most likely saw Alexandre Dumas' newly presented play, La dame aux camélias. With the opera Traviata written from the play, Verdi left the world of pure historical dramas like The Troubadour and approached something that could be called social realism - although "society" in this case means the upper ten thousand. The opera was commissioned by the La Fenice Theater in Venice, but the story of a family feud and a love burdened by a fatal disease inevitably provoked the hostility of the conservative censors. However, thanks to the excellent connections of the most famous Venetian theater, the authorities finally agreed with one essential change: the story had to be moved from the present to 1700.

Today, La Traviata is Verdi's most frequently performed and recorded opera. Its charm – like all mature Verdi works – is partly due to the musical quality of the important melodies: Violetta's soprano, Alfredo's tenor and Germont's baritone voices can be a sure guarantee of fame. Because it wants to achieve the greatest possible emotional impact without hunting for effects, La Traviata is the opera best suited to convert the uninitiated into Verdi fans. The Maestro may have thought of this when, a few years later, when asked which opera he liked best, he answered: "Rigoletto as a professional, Traviata as an art lover."

The composer belongs to the chosen few, Mozart, Wagner and Puccini: he has at least a dozen of his works constantly on stage. The reason can be summed up in two words: drama and melody. Philosopher and spiritual historian Isaiah Berlin summed up Verdi's magic like this: "The noble, simple, unbrokenly alive, natural creative and organizing power of Verdi is the voice of a world that no longer exists. The reason why it is so popular to this day, both among educated and the simplest listeners, is because it expressed eternal emotional and cognitive content in the most direct way - just like Homer, Shakespeare, Ibsen and Tolstoy."

English

1847 és 1852 között Giuseppe Verdi hosszú időt töltött Párizsban, ahol nagy valószínűséggel látta Alexandre Dumas frissen bemutatott darabját, A kaméliás hölgyet (La dame aux camélias). A darabból írt operával, a Traviatával Verdi kilépett A trubadúrhoz hasonló tiszta történelmi drámák világából, és olyasmihez közelített, amit társadalmi realizmusnak is nevezhetnénk – bár a ,,társadalom” ebben az esetben a felsõ tízezret jelenti. Az operát a velencei La Fenice Színház rendelte, de a családi viszályról és a végzetes kór terhelte szerelemről szóló történet óhatatlanul kihívta a konzervatív cenzorok ellenséges indulatát. Hála azonban a leghíresebb velencei színház kitűnő kapcsolatainak, a hatóságok végül beérték egyetlen lényegi változtatással: a történetet a jelenből 1700-ba kellett áthelyezni.


Manapság a Traviata Verdi leggyakrabban előadott és legtöbbször lemezre vett operája. Varázsát – mint minden érett Verdi-művét – részben a fontos dallamok zenei minősége adja: Violetta szoprán-, Alfredo tenor-, Germont baritonszólama a hírnév biztos garanciája lehet. Mivel a lehetõ legnagyobb érzelmi hatást hatásvadászat nélkül kívánja elérni, a Traviata az az opera, amely a legalkalmasabb arra, hogy a beavatatlanokat Verdi-rajongókká tegye. Erre gondolhatott a Maestro is, amikor néhány év múltán – arra a kérdésre, hogy melyik operáját szereti legjobban – azt válaszolta: ,,Szakmabeliként a Rigolettot, műkedvelőként a Traviatát.”

magyar

Etenduse krediiti (Näitlejad ja meeskond )

Osades

Meeskond

Ansambel