Name: Orchestral Concert: Mahler
Start: 2025-05-06T00:00:00.000Z
End: 2025-05-08T00:00:00.000Z
Location: Müpa Budapest

Admin

Budapest Festival Orchestra

Conductor

Iván Fischer

Soprano

Christiane Karg

Mezzo-soprano

Anna Lucia Richter

Mezzo-Soprano

Others

Hungarian National Choir

Orchestra

Orchestral Concert: Mahler

Budapest

Hungary

Müpa Budapest

Béla Bartók National Concert Hall

Public

Symphony No. 2 in C Minor, ("Resurrection Symphony")

Saurav Kumar

Approved

Iván Fischer has made it a point to look after Gustav Mahler’s symphonic oeuvre: accordingly, not a season goes by without the BFO performing at least one piece by Mahler. Following Symphony No. 5, on the program in January, the last orchestral concert of the season in Hungary will feature Mahler’s monumental Symphony No. 2. This performance of the piece known as the “Resurrection” will feature the Hungarian National Choir, one of the country’s leading professional ensembles, as well as two outstanding guest soloists. Her “voice has a warm, sensuous sound that is multi-dimensional, without heaviness, and has impressively effortless breath control,” a BBC Music Magazine critic has said of Anna Lucia Richter. Christiane Karg is a return visitor at the Mozarteum in Salzburg, the Musikverein and the Theater an der Wien in Vienna, Covent Garden, and La Scala in Milan. She performed the same piece with the Budapest Festival Orchestra in 2020.

No sooner did Mahler finish composing his Symphony No. 1, entitled “Titan,” than he got to work sketching out his next piece. Although he completed the first movement in September 1888, his appointment to lead the Budapest Opera and a number of deaths in his family interrupted his creative process. Giving up on continuing his project, Mahler intended to publish the piece as a stand-alone symphonic poem, entitled Funeral Rites. The title was a reference to the funeral mass of the hero of his Symphony No. 1 – the origins of Mahler’s resurrection story. Thus, the “Resurrection” symphony, instead of describing the well-known Easter events, actually tells the audience about how each person’s soul is eternal, and eventually, all lives continue in another body.

The first movement was finally completed in 1894; in the meantime, in 1891, Mahler composed the three middle movements of the piece in just a matter of a few weeks. The opening movement (like the final two) are characterized by equal parts, complicated editing principles and a complex harmonic world and instrumentation similar to Wagner’s works. Compared to this, the second movement is based on the popular music of Mahler’s time and his recent past (as is the third), employing clean harmonies and instruments either accompanying or playing the melody. As the composer said, the second movement is a “happy moment” in the life of the hero buried in the first: “a painful memory of youth and innocence.” The second movement is so different from the first in terms of musical language that Mahler called for an intermission of five minutes between the two.

The idyllic atmosphere reminiscent of the southern German and Austrian dance the ländler is interrupted by the brutal entrance of the timpani in the scherzo. The music of the movement is almost identical to a song Mahler had composed earlier almost as a test, entitled Saint Anthony of Padua’s Sermon to the Fish. The pulsing of the ländler later turns into a klezmer, while the members of the audience feel as though they were “watching a dance from a distance through a window, without being able to hear the music.”

The heartrending slow movement is entitled Primal Light. Like an oracle, the soloist singer tells us where we come from and where we are headed in life. The singer sings to the red rose, moving on the boundary between music and text, and thereby presenting a transition between life and death, between unredeemedness and redemption, as well as – being a vocal section – between the primarily instrumental symphony and what lies beyond the symphony.

Like the first movement, the finale was also composed in 1894. Mahler heard Friedrich Klopstock’s ode Resurrection performed by a children’s choir at the funeral of his musical father figure, Hans von Bülow. It was then that he went to work on the final movement of his symphony, calling it Resurrection. It sets Klopstock’s two stanzas and additional verses of his own to music. Brass winds performing behind the scenes, a choir, an organ, bells and dies irae – an incredible ending.

English

Fischer Iván nagy súlyt fektet Gustav Mahler szimfonikus életművének ápolására, így egy BFZ-évad mára már elképzelhetetlen Mahler-mű nélkül. A januárban elhangzó 5. szimfónia után a szezon utolsó hazai nagyzenekari koncertjén Mahler monumentális 2. szimfóniája szólal meg. A „Feltámadás” címen ismert műben Magyarország egyik vezető hivatásos kórusa, a Nemzeti Énekkar, valamint két kiváló vendégszólista működik közre. „Hangja meleg, érzéki és többdimenziós, nehézkesség nélküli, lenyűgözően könnyed légzéstechnikával” – írta Anna Lucia Richterről a BBC Music Magazine kritikusa. Christiane Karg a salzburgi Mozarteum, a bécsi Musikverein, a Theater an der Wien, a Covent Garden és a milánói Scala visszatérő vendége; 2020-ban már énekelte a művet a Fesztiválzenekarral.

Alig fejezte be „Titán” névre keresztelt 1. szimfóniáját, Mahler máris vázlatokat készített a következőhöz. 1888 szeptemberében elkészült ugyan az első tétellel, ám a budapesti Operaház élére történő kinevezése és a családban egymást követő halálesetek megakasztották az alkotói folyamatot. Lemondva a folytatásról, Mahler önálló szimfonikus költeményként, Gyászszertartás címmel kívánta közzétenni művét. A cím az 1. szimfónia hősének gyászmiséjére utal – innen indul a mahleri feltámadástörténet. A „Feltámadás” szimfónia tehát nem a jól ismert húsvéti eseményeket meséli el, sokkal inkább azt zengi, hogy minden ember lelke halhatatlan, előbb-utóbb minden élet másik testben folytatódik.

Az első tétel végül 1894-ben nyerte el végleges formáját – közben Mahler 1891-ben mindössze néhány hét leforgása alatt megírta a mű középső három tételét. A nyitótétel (akárcsak az utolsó kettő) egyenrangú szólamokat, bonyolult szerkesztési elveket, valamint Wagnerre jellemző komplex harmóniai világot és hangszerelést tartalmaz. Ehhez képest a második (és a harmadik) tétel Mahler korának és közelmúltjának populáris zenéire alapoz, letisztult harmóniákkal, dallamot játszó és kísérő hangszerekkel. Ahogy a szerző írja: a második tétel az elsőben eltemetett hős életének „boldog pillanata”, „fájdalmas emlékezés ifjúságra és ártatlanságra”. A második tétel zenei nyelvezetében annyira elüt az elsőtől, hogy Mahler ötperces szünetet írt elő közöttük.

A délnémet-osztrák népi táncot, a ländlert idéző idillt a scherzóban brutális üstdobütések verik szét. A tétel zenéje szinte teljesen megegyezik Mahler egy előtanulmányként írt dalával, melynek címe: Páduai Szent Antal prédikál a halaknak. A ländler lüktetése utóbb klezmerbe vegyül, miközben olyan érzésünk van, mintha „ablakon keresztül táncosokat néznénk, anélkül hogy hallanánk a zenét”.

A szívbe markoló lassú tétel címe: Ősfény. Az énekes szólista mint orákulum közli velünk, hogy honnan jövünk és merre tartunk az életben. A vörös rózsához énekel, zene és szöveg határán mozog, ezzel képezve átmenetet élet és halál, megváltatlanság és megváltás, valamint, vokális szólamként, az alapvetően hangszeres szimfónia és a szimfónián túli között.

Az első tételhez hasonlóan a finálé is 1894-ben készült. Mahler zenei apafigurája, Hans von Bülow temetésén hallotta Friedrich Klopstock Feltámadás című ódáját gyermekkaron. Ezt követően fogott hozzá szimfóniájának utolsó tételéhez, amelynek a Feltámadás címet adta, és amely Klopstock két versszakát és további saját strófákat zenésít meg. Színfalak mögül szóló rézfúvósok, kórus, orgona, harangok, dies irae – elképesztő befejezés.

magyar

Frammistaða áskriftir (Leikarar & starfslið )

Leikarar

Hljómsveit