Mendelssohn és Mozart: összeillenek? Nagyon is, hiszen a gyermek Felix tüneményes tehetségét atyai barátja, a költőfejedelem Goethe Wolfgang Amadeus zsenialitásához hasonlította. Ezen az estén a két géniusz találkozik: egy Mozart-versenyművet hallunk két szimfonikus Mendelssohn-darab testvéri ölelésében. Az élmény abból a szempontból is egységesnek ígérkezik, hogy aki a versenyművet játssza és a zenekari kompozíciókat vezényli, ugyanaz a művész: korunk egyik legkiválóbb oboása, aki karmesterként is kiemelkedő.
A romantikusok muzsikáját gyakorta ihlették zenén kívüli élmények. Ebben Liszt járt az élen: őt zene írására késztette vers, próza, dráma, filozófiai mű, táj, épület, szobor, festmény. De barátja, Mendelssohn sem zárkózott el a külső inspirációforrásoktól. Ezen az estén két hasonló élményvilág által életre hívott remeklése hallható, hiszen mind a Hebridák-nyitány (1830/32), mind a Skót szimfónia (1842) a ködös-hűvös, romantikus skóciai tájakon tett utazásai során átélt élmények adósa. S ami a kettő között megszólal, Mozart kecses, könnyed, csevegő hangvételű Oboaversenye? Nos, ez szintén „élményzene”, csak éppen az élmény ezúttal nem egy táj, hanem egy muzsikus játéka. Ahogyan Mozart kürtműveit barátja, Joseph Leutgeb, klarinétműveit egy másik barát, Anton Stadler, az Oboaversenyt a salzburgi hercegérseki zenekar oboása, Giuseppe Ferlendis számára komponálta. Ferlendis sokoldalú volt: nemcsak oboázott, zenét is szerzett. Kései utóda, François Leleux is sokoldalú, de ő a fúvós hangszerjáték mellett a vezénylésben jeleskedik. Szólista tevékenysége és a dirigálás mellett aktívan kamarazenél is, egy világsztárokból álló fúvósötös, a Les Vents Français oszlopos tagjaként.
