Name: TaksonyFest – Hungarian National Philharmonic Orchestra
Start: 2021-07-22T00:00:00.000Z
End: 2021-07-22T00:00:00.000Z
Location: Taksony – Fő tér

Admin

Hungarian National Philharmonic

Conductor

Gergely Madaras

Orchestra

TaksonyFest – Hungarian National Philharmonic Orchestra

Taksony

Hungary

Taksony – Fő tér

Public

Concert

Oratorio / Orchestral

Symphony No. 7

Symphony No. 5

Saileshwaran Thirumurthy

Approved

TaksonyFest – Hungarian National Philharmonic Orchestra: Symphony No. 7 in A Major, op. 92 Beethoven (+1 More)

Beethoven’s Symphony No.5 in C minor (“Fate”), written in 1808, is one of the most played, most popular and most-cited works in the history of music. Its name did not come from the composer himself, however. Beethoven’s secretary, Anton Schindler – not always a reliable source – left an anecdote for posterity claiming that in relation to the piece’s famous four-voiced opening motif, the composer commented that “this is the sound of fate knocking at the door”. There is no doubt that Beethoven continued the focus on hero-worship already present in his Symphony No.3, and we can see the heroic story as a struggle with fate and a triumph over it. The thematic unity anticipates the symphonic poems of Liszt. Symphony No. 7 (1812) sings a tale of Dionysian intoxication, while its central musical elements are made from (mostly dactyl) rhythm, dance and movement. It is no surprise that Wagner called the piece “the apotheosis of dance”.

Gergely Madaras (1984) is the music director of the Orchestre Philharmonique Royal de Liège, a regular guest performer at several European and international concert halls and opera houses, and has displayed his talents as the conductor of the English National Opera, the Savaria Symphony Orchestra and the Dijon Bourgogne Orchestra.

English

Beethoven V. (c-moll, „Sors”) szimfóniája (1808) a zeneirodalom legtöbbet játszott, legismertebb, legtöbbet idézett műveinek egyike. Mellékneve nem a szerzőtől származik. Beethoven nem mindig szavahihető titkára, Anton Schindler hagyta az utókorra az anekdotát, mely szerint a komponista állítólag ezt mondta a mű híres, négyhangos nyitómotívumáról: „így kopog a sors az ajtón”. Mindenesetre a mű a III. szimfóniában megjelenő hőskultuszt folytatja, hiszen hallgathatjuk a sorsával megküzdő és sorsa fölött győzedelmeskedő hős történeteként is. Tematikus egysége pedig Liszt szimfonikus költeményeit előlegezi. A VII. szimfónia (1812) az önfeledtséget, a dionüszoszi mámort énekli meg, középponti zenei eleme pedig a (többnyire daktilikus) ritmus, a tánc, a mozdulat – nem véletlenül nevezte a művet Wagner „a tánc apoteózisának”.

Madaras Gergely (1984) az Orchestre Philharmonique Royal de Liège zeneigazgatója, számos európai és tengerentúli koncertterem és operaház rendszeres vendége, aki már az Angol Nemzeti Opera, a Savaria Szimfonikus Zenekar és az Orchestre Dijon Bourgogne karmestereként is bizonyított.

magyar

Etenduse krediiti (Näitlejad ja meeskond )

Ansambel