Name: Concertino: Haydn, C. P. E. Bach, Janáček
Start: 2025-06-03T00:00:00.000Z
End: 2025-06-04T00:00:00.000Z
Location: Liszt Academy

Admin

Budapest Festival Orchestra

Conductor

János Pilz

Orchestra

Instrumentalist

Alma Hernán Benedí

Cello

Concertino: Haydn, C. P. E. Bach, Janáček

Budapest

Hungary

Liszt Academy

Grand Hall

Public

Private

Concert

Symphony No. 35

Cello Concerto in A Minor, Wq. 170, H. 432

Idyla

Saurav Kumar

Approved

Having welcomed spring with a concert, the BFO will ring in the summer and conclude its 2024–2025 set of orchestral performances in Budapest with a line-up in the Concertino series led by János Pilz. The first half of the concert will open with Haydn’s Symphony No. 35, intended as a name-day present for Prince Nikolaus Esterházy, followed by Carl Philipp Emanuel Bach’s cello concerto, a piece showcasing Baroque traditions, composed by a musician who Haydn himself respected very much. The solo will be performed by Madrid native Alma Hernán Benedí, a winner of the 2024 Sándor Végh Competition, who has already conquered the stages of the Elbphilharmonie and the Musikverein in Vienna. The program continues after the intermission with Janáček’s second important orchestral achievement. The piece reflects the inspiration of Dvořák’s music, but also shows off several exciting elements of what makes the Czech composer’s works so loveable.

When Nikolaus “The Magnificent” Esterházy returned from his trip to Paris in December 1767, Haydn welcomed him with a magnificent and sweeping orchestral work. His Symphony No. 35 has neither a nickname nor a program-like component, but it does incorporate Haydn’s own humor and sophistication. The unusually Italian-like melody of the opening movement becomes increasingly tense as the music shifts to a minor scale, a friendlier tone eventually returning with the help of the horn. Without wind instruments, the slow movement features a charming melody infused with unexpected syncopations. The minuet’s most characteristic motif is its triplet upbeats, which also serve as the foundations of the trio. Haydn has a major surprise in store for the audience at the very end of the finale: the movement concludes with a rising, almost questioning version of its opening motif.

Johann Sebastian’s second and most famous child, Carl Philipp Emanuel Bach, produced harpsichord and flute versions of all three of his cello concertos. The piece in A minor was completed in 1750 in Berlin. Incorporating a ritornello, the first movement fuses elements of the Baroque period – which was nearing its end – with a kind of proto-Sturm und Drang style. The music is characterized by an unusual time signature, a stormy character, and sudden outbursts and rests. The slow movement displays elements of the gallant style: the orchestra and the soloist pass the song-like theme to one another, although Bach casts a stone into the pond when he expands the timid music into a dramatic dialogue. The finale continues the resolute and thunderous tone.

Brno was home to a special concert on December 15, 1878: Janáček, twenty-four at the time, led his own ensemble entitled Beseda. Seated in the audience was one of his most important role models, Dvořák. The two composers had already become close friends, and this relationship left a clear mark on Janáček’s music. Idyll, included in the program, is infused with Dvořák’s style and, in a broader sense, Czech and Moravian folk music. The suite had five movements at the time; in 1880 it was expanded to seven. The music portrays Dvořák’s bittersweet tone, an airiness with unmatched pulsating, sorrowful strings, a world of serenades, a tragic dumka and Slavic dance music; even so, it also incorporates Mendelssohn’s dignified melancholy and Handel’s counterpoints. Among the movements are ones we might remember as movie soundtracks.

English

Tavaszhívó hangverseny után nyárköszöntő műsorral zárja a BFZ 2024–2025-ös budapesti zenekari koncertjeinek sorát a Pilz János vezette Concertino-sorozat. Az első félidőt Haydn névnapi ajándéka, az Esterházy Miklós hercegnek szánt 35. szimfónia nyitja, majd a szerző által nagyra becsült Carl Philipp Emanuel Bach barokk hagyományokat is őrző csellóversenye zárja. A szólót a 2024-es Végh Sándor verseny díjazottja, a madridi születésű Alma Hernán Benedí játssza, aki korábban meghódította az Elbphilharmonie és a bécsi Musikverein színpadát is. A szünet után Janáček második komolyabb zenekari próbálkozása szólal meg. A darab Dvořák erős hatását mutatja, de sok izgalmas részletet felvillant abból is, amiért a cseh szerző zenéje annyira szerethető.

Amikor Esterházy „Fényes” Miklós 1767 decemberében visszatért párizsi útjáról, Haydn fényes és lendületes zenekari művel fogadta. A 35. szimfóniának se beceneve, se programszerű eleme nincsen, mégsem hiányzik belőle a haydni humor és rafináltság. A nyitótétel szokatlanul olaszos dallama egyre feszültebbé válik a mollba forduló zenében, mígnem a kürt visszahozza a barátságos hangvételt. A fúvósokat mellőző lassú tételben váratlan szinkópákkal tarkított elbűvölő dallammal találkozunk. A menüett legkarakteresebb motívuma a triolás felütés, amely a trió alapját is képezi. A finálé legvégén Haydn alaposan meglepi a közönséget: a tétel emelkedő, már-már kérdő nyitómotívumával zárul.

Johann Sebastian második és leghíresebb gyermeke, Carl Philipp Emanuel Bach mindhárom csellóversenyét elkészítette csembaló- és fuvolaverseny változatban is. Az a-moll hangnemű darab 1750-ben született Berlinben. A ritornelles első tétel az éppen véget érő barokk korszak elemeit ötvözi egyfajta proto-Sturm und Drang stílussal. Szokatlan ütemmutató, viharos karakter, hirtelen kitörések és szünetek jellemzik a zenét. A lassú tétel a gáláns stílus jegyeit hordozza: a zenekar és a szólista egymásnak adogatja az énekszerű témát, Bach azonban felkavarja az állóvizet, amikor drámai dialógussá duzzasztja a szelíd zenét. A finálé is folytatja a határozott, dörgedelmes hangvételt.

1878. december 15-én különleges koncertet tartottak Brünnben. A huszonnégy éves Janáček saját Beseda nevű együttesét vezényelte, a nézőtéren pedig ott ült a nagy példakép, Dvořák. A két szerző között már korábban szoros barátság szövődött, és ez jól hallatszott Janáček zenéjében is. A műsorra tűzött Idillt áthatja Dvořák stílusa, tágabb értelemben a cseh és morva népzene. Az akkor még öt-, 1880-ra azonban héttételesre bővített szvitben megjelenik Dvořák keserédes hangja, páratlanlüktetésű könnyedsége, vonósbánata, szerenádvilága, tragikus dumkája és szláv tánczenéje, de felfedezhetjük benne Mendelssohn méltóságteljes melankóliáját és Händel ellenpontjait is, sőt a tételek között olyan is akad, ami később filmzeneként köszön vissza emlékezetünkben.

magyar

Etenduse krediiti (Näitlejad ja meeskond )

Ansambel