Name: Concertino: Purcell, Françaix, Britten
Start: 2025-02-28T00:00:00.000Z
End: 2025-03-01T00:00:00.000Z
Location: Liszt Academy

Admin

Budapest Festival Orchestra

Conductor

János Pilz

Orchestra

Instrumentalist

Bence Bogányi

Bassoon

Concertino: Purcell, Françaix, Britten

Budapest

Hungary

Liszt Academy

Grand Hall

Public

Concert

Abdelazer, Z.570

Concerto For Bassoon And Orchestra

Variations on a Theme of Frank Bridge, op. 10

Saurav Kumar

Approved

If he had only one bassoonist to listen to for the rest of his life, it would be him – a journalist for The Spectator has said of the music of Bence Bogányi. This time, the Budapest Festival Orchestra’s musician will play the solo of Jean Françaix’s rarely performed concerto. An easily palatable piece reminiscent of tango or ragtime music, the work will serve as the backbone of the season’s first Concertino performance. Led by János Pilz, this concert of the chamber music series comes as winter gives way to spring. The performance will begin with movements from Purcell’s theater accompaniment music, telling the tragic and shocking story of the Moor Abdelazer and the Queen of Spain. In the second half of the event, Britten’s series of variations serves as an example of a student’s tribute to their teacher: written to the theme of his composition teacher, Frank Bridge, the work is what delivered Britten fame.

Aphra Behn, a prominent female dramatist of her time, was regularly criticized over the immorality of her plays. Certainly, the story of Abdelazer, who seduces the wife of the Spanish king while in captivity and then joins forces with her to murder the king, is no fairytale. The plot includes adultery, betrayal, violence and murder, and ultimately, both the queen and the title character die. Theater pieces in the late 17th century were regularly performed with accompanying music, designed to indicate the beginning and end of the piece, and the beginnings and ends of each act, among others. Purcell’s nine movements written for string instruments include overtures, airs and period dances. Premiering in 1695, the year of the composer’s death at the age of thirty six, the piece also appeared several years later as a suite.

Composing light and pleasant music nonetheless full of content, Jean Françaix was a specialist of the woodwinds. His 1979 concerto was dedicated to bassoonist Maurice Allard. The opening movement – misleadingly – opens with crying orchestral measures, which are immediately resolved by the tango-like music of the bassoon, rich in extended rhythms. Following a lyrical middle part, the movement concludes with a slow solo and an orchestral downbeat. Next, an introduction-like, bouncy scherzando follows with a middle section reminiscent of a movie score, with plenty of scales and repeated melodies for the bassoon section; the slow movement, initially timid before shining brightly, is introduced by the ominous music of the low strings. Launching with rectangular motifs, the finale recalls the first theme of the opening movement in the bassoon cadenza, before the closing notes.

“For F. B.: A tribute with affection and admiration,” Britten wrote at the beginning of the score, wrapping up the composition after four weeks. The double lines at the end conclude a series of variations on a string quartet theme originally written by his teacher, the composer and violist Frank Bridge. Britten himself also played the viola, and the piece therefore features very finely crafted string textures. The ten variations serve both as genre parodies and presentations of Britten’s exceptional personal qualities. This is how Bridge himself (theme) is presented, followed by his integrity (adagio), energy (march), charm (pastorale), humor (Aria Italiana), tradition (bourrée), enthusiasm (waltz), vitality (tremolo), sympathy (funeral march) and reverence (unheimlich), before a fugue and the finale conclude the piece.

English

Ha csak egyetlen fagottost hallgathatna egész további életében, az ő lenne – vallott Bogányi Bence játékáról a The Spectator újságírója. A Fesztiválzenekar művésze ezúttal Jean Françaix ritkán hallható versenyművének szólóját játssza. A könnyen fogyasztható, hol tangóra, hol ragtime-ra emlékeztető mű adja az évad első Concertino-hangversenyének gerincét. A Pilz János vezette kamarazenekari sorozat télből tavaszba fordító koncertjének elején Purcell színházi kísérőzenéjének tételei hallhatók, amelyek a mór Abdelazer és a spanyol királyné tragikus és megbotránkoztató történetét rajzolják ki. Az est második felében a tanítványi tisztelet szép példájaként Britten variációsorozata szólal meg, amelyet zeneszerzéstanára, Frank Bridge témájára írt, és amely meghozta számára a hírnevet.

Korának kiemelkedő női drámaíróját, Aphra Behnt gyakran támadták darabjainak bujasága miatt. A fogságban sínylődő, ott a spanyol király feleségét elcsábító, majd vele szövetkezve a királyt meggyilkoló Abdelazer története tényleg nem tündérmese. Félrelépések, árulások, erőszak, gyilkosság jelenik meg, végül a királyné és a címszereplő is meghal. A 17. század végi színdarabokhoz rendre társult kísérőzene, amely többek közt a mű elejét, végét és felvonásainak határát volt hivatott jelezni. Purcell vonósokra írt kilenc tétele között találunk nyitányt és több airt, valamint korabeli táncokat. A mű, amelyet a harminchat évesen elhunyt szerző halálának évében, 1695-ben mutattak be, néhány évvel később szvit formájában is megjelent.

A könnyed stílusú, mégis tartalmas zenét komponáló Jean Françaix a fafúvós hangszerek specialistája volt. 1979-es versenyművét Maurice Allard fagottművésznek ajánlotta. A nyitótétel – félrevezetően – síró zenekari ütemekkel indul, amit azonnal felold a fagott tangószerű, nyújtott ritmusokban gazdag zenéje. A lírai középrész után a tétel lassú szólóval és zenekari lecsapással zárul. Előkés, pattogó kíséretű scherzando következik filmzeneszerű középrésszel és sok skálával, repetáló szakasszal a fagottszólamban, majd a mélyvonósok baljós játéka vezeti be a bátortalanul kifényesedő lassú tételt. A szögletes motívummal induló fináléban a záróhangok előtt a nyitótétel első témája is visszaköszön a fagott kadenciájában.

„F. B.-nek: tisztelgés szeretettel és csodálattal” – írta a partitúra elejére Britten, miután négyhetes komponálás után kettősvonalat húzott annak a variációsorozatnak a végére, amelyet tanára, a zeneszerző és brácsaművész Frank Bridge vonósnégyestémájára írt. Britten maga is brácsázott, így a darab vonóstextúráit nagyon finoman dolgozta ki. A tíz variációban egyszerre parodizál műfajokat és mutatja be Bridge kiemelkedő személyiségjegyeit. Így elevenedik meg Bridge maga (téma), az ő mélysége (adagio), energiája (induló), bája (pastorale), humora (olasz ária), hagyománya (bourrée), lelkesedése (keringő), életereje (tremolo), együttérzése (gyászinduló) és tisztelete (unheimlich), mielőtt fúga és finálé zárná a művet.

magyar

Frammistaða áskriftir (Leikarar & starfslið )

Hljómsveit