A Nemzeti Filharmonikus Zenekar hagyományosan egy nappal Bartók Béla halálának évfordulója előtt tartja évadnyitó hangversenyét, így tisztelegve a „tiszta forrás” zeneszerzőjének munkássága előtt. Ezúttal Bartók amerikai emigrációban született remekműve, a Concerto szólal meg, előtte olyan francia alkotók - Debussy és Ravel - opusaival, akiknek munkásságát Bartók ismerte és nagyra becsülte. A koncert szólistája, Berecz Mihály a fiatal magyar zongoraművész-generáció egyik legkiválóbb képviselője, a karmester, Kovács János művészete a hazai zeneélet megkérdőjelezhetetlen értéke.
Claude Debussy 1905-ben fejezte be A tenger című három szimfonikus vázlatát, amely nemcsak érzéki szépségű természetpoéziséről nevezetes, de arról is, hogy korának egyik legmodernebb forma- és harmóniavilágú zenekari kompozíciója. A tizenhárom évvel fiatalabb kortárs, Maurice Ravel 1929 és 1931 között keletkezett G-dúr zongoraversenye nemcsak a mozarti szépségeszmény letisztultságának és kifinomultságának inspirációjában fogant, de a kor divatos jazzmuzsikájának hatását is élénken tükrözi, különleges stíluselegyet alkotva. Bartók Béla Concertója Serge Koussevitzky megrendelése nyomán készült a Bostoni Szimfonikus Zenekar számára, bemutatója 1944-ben volt. A számos reprezentatív hangszerszólót és kamarazenei részletet felvonultató, öttételes szimfonikus zenekari mű az alkotói termés egyik legjelentősebb opusa, a honvágy és a hazaszeretet megindító dokumentuma. Az ifjú zongoraművész, Berecz Mihály számos nemzetközi versenyen szerepelt sikerrel, a több évtizedes tapasztalattal bíró karmester, Kovács János munkáját minden stílus és műfaj területén a legnagyobb szakmai megalapozottság és művészi alázat jellemzi.
