Name: Haydn–Mozart – 1
Start: 2024-10-05T00:00:00.000Z
End: 2024-10-07T00:00:00.000Z
Location: Liszt Academy

Admin

Budapest Festival Orchestra

Dirigent

Gábor Takács-Nagy

Orchestra

hornist

Dávid Bereczky

Horn

Haydn–Mozart – 1

Budapest

Ungern

Liszt Academy

Grand Hall

Haydn–Mozart – 1: Symphony No.87 in A Major, Hob.I:87 Haydn (+2 More)

Public

Concert

Konsert

Symphony No.87 in A Major, Hob.I:87

Horn Concerto No.4 in E-flat Major, K. 495

Symfoni nr 40 (WA Mozart)

Saurav Kumar

Approved

Folytatódik Takács-Nagy Gábor sorozata! Még szerencse, hogy a két bécsi klasszikus, Haydn és Mozart szimfonikus életműve elegendő munícióval szolgál a karmester számára. A „fantasztikus pozitív életenergia és életerő” megunhatatlanná teszi a két szerző művészetét, sőt, a dirigens egyenesen spirituális gyógyszerként tekint zenéikre. Ezúttal a Haydn számára a nemzetközi sikerek előtt kaput nyitó párizsi szimfóniák első darabja, valamint Mozart szimfóniatermésének egyik csúcspontja, a „nagy” g-moll keretezi a koncertet. A kettő között Mozart (vadász)kürtversenye szólal meg Bereczky Dávid szólójával. A művész 2001 óta tagja a Fesztiválzenekarnak, amelynek többször állt már az élén szólistaként.

1785-ben Haydn felkérést kapott, hogy komponáljon hat szimfóniát az akkoriban alakult Concert de la Loge Olympique párizsi hangversenytársaság számára. A francia zenei élet megpezsdülése kapóra jött a szerzőnek: végre nagyobb apparátusban is gondolkozhatott, mint amilyen az Esterházy-udvarnál rendelkezésére állt. Az érett korszakba átvezető hat szimfóniából a 87. készült el elsőnek. A lassú bevezetést nélkülöző nyitótétel rögtön megadja a mű ünnepi hangulatát. Az álmodozó adagióban a fuvola, a fagott és az oboa kapja a főszerepet, utóbbi a lendületes menüett játékos és bensőséges triójában is szólózik. A darabot fantáziadús, fáradhatatlan energiájú, vidám finálé zárja.

Mozart salzburgi barátja, Joseph Leutgeb 1777-ben költözött Bécsbe. Amikor Mozart négy évvel később követte a kürtvirtuózt, első Bécsben írt művét azonnal neki ajánlotta. A következő években összesen négy kürtversenyt és egy kvartettet írt számára. Mozart különböző be- és megjegyzésekkel szórakoztatta – vagy épp bosszantotta – barátját. A 4. kürtverseny kottáját például négy különböző színű tintával írta, talán dinamikai kód gyanánt. A mű hivatalosan „vadászkürtre”, vagyis a korban használatos natúrkürtre íródott, de virtuóz passzázsai a modern hangszeres játékosoknak is kihívást jelentenek. A két szélső tételben a kromatikus hangok és a díszítések, a dalszerű románcban a líraian éneklő tónus okoz nehézséget – és gyönyört.

Alig több mint két évvel később, 1788 nyarán Mozart megírta utolsó három szimfóniáját. Az Esz-dúr, a „nagy” g-moll és a „Jupiter” mintha együtt rajzolnának ki egy egészet, ahol a játékos nyitány és a fenséges finálé között drámai középrészként foglal helyet a szerzőnél oly ritka moll hangnemű darab. A Schumann fülének még „görög könnyedséget” sugárzó művet ma inkább tragikus hangvételű zeneként hallgatjuk. A nyitótétel hangos figyelemfelhívás helyett halk izgatottsággal és zaklatottsággal indul. A folyamatos kérdésfeltevés végül a Don Giovannira emlékeztető szakadékhoz vezet. A némi vigaszt nyújtó sóhajtozó lassú tétel után lendületes menüett szól, majd vad kürtökkel harsogó, olykor hátborzongató, de ragyogásba váltó finálé zárja a művet.

magyar

The next instalment in Gábor Takács-Nagy’s Haydn–Mozart series is here! Fortunately for us, the symphonic oeuvre of the two great Viennese classical composers is abundant enough to keep the conductor inspired. The “fantastic positive life energy and vitality” make the art of the two composers inexhaustible, and the conductor even sees their music as a spiritual remedy. The concert is bookended by the first of Haydn’s Paris symphonies, which opened the door to international success for him, and one of the highlights of Mozart’s symphonic output, the “great” Symphony No. 40 in G minor. In between, we’ll hear Mozart’s (hunting) horn concerto with soloist Dávid Bereczky. The musician has been a member of the Budapest Festival Orchestra since 2001 and has spearheaded many pieces as a soloist.

In 1785 Haydn was commissioned to compose six symphonies for the newly formed Concert de la Loge Olympique concert society in Paris. The revival of the French musical scene was ideal for the composer: he could finally think on a larger scale than that afforded to him at the court of count Esterházy. Symphony No. 87 was the first to be completed among the six symphonies that ushered in his mature period. Instead of having a slow introduction, the opening movement immediately sets the jubilant mood of the piece. In the dreamy adagio, the flute, bassoon, and oboe take center stage. The latter also plays a solo in the playful and intimate trio of the spirited minuet. The piece ends with an imaginative, tirelessly energetic, joyful finale.

Mozart’s friend from Salzburg, Joseph Leutgeb moved to Vienna in 1777. When Mozart joined the virtuoso horn player four years later, his first Viennese composition was dedicated to Leutgeb. In the years that followed, Mozart wrote four horn concertos and a quartet for his friend. He entertained (or irritated) Leutgeb with a variety of annotations and remarks. For instance, he wrote the manuscript of Horn Concerto No. 4 in four different colored inks, perhaps as a code for dynamics. The piece was officially written for “hunting horn,” which refers the natural horn used in that time period, but its virtuoso passages even challenge players with modern instruments. In the first and third movements, the challenge lies in the chromatic sounding and the embellishments, while in the melodious romance the lyrical tone is a source of difficulty - and delight.

Barely two years later, in the summer of 1788 Mozart, composed his last three symphonies. The E-flat major, the “great” G minor, and the “Jupiter” symphonies together seem to form a cohesive whole, where the playful overture and the majestic finale are connected by a dramatic passage: a rare minor-key piece for the composer. The piece that exuded “Greek lightness” to Schumann is perceived with a tragic tone today. Instead of a loud call to attention, the opening movement begins with a quiet sense of excitement and agitation. The continuous interrogation eventually leads to a chasm reminiscent of Don Giovanni. Following the sighs of the somewhat consoling slow movement, a lively minuet ensues, succeeded by a finale that resounds with wild horns: eerie at times, but ultimately radiant.

English

Föreställningskrediter (Medverkande & produktionsteam )

Ensemble