Name: Tour: Bartók, Kodály
Start: 2023-08-09T00:00:00.000Z
End: 2023-08-09T00:00:00.000Z
Location: Usher Hall

Organization

Conductor

Iván Fischer

Chorus master

Christopher Bell

Instrumentalist

Pianist

András Schiff

Piano

Orchestra

Budapest Festival Orchestra

Others

NYCOS National Girls Choir

Tour: Bartók, Kodály

Edinburgh

United Kingdom

Edinburgh International Festival

Usher Hall

Public

Private

Piano Concerto No. 3 in E major, BB 127

Seven Choruses with Orchestral Accompaniment, BB 111, Sz. 103

Dances of Galánta

Romanian Folk Dances, Sz. 68

Approved

Tour: Bartók, Kodály: Piano Concerto No. 3 in E major, Sz. 119, BB 127 Bartók (+3 More)

A világ legjobbjai a skót fővárosban! A BBC Music Magazine top 10-es listáján található BFZ ezúttal a Donald Runnicles karmester által a világ egyik legjobbjának nevezett Skót Nemzeti Ifjúsági Kórussal ad közös koncertet, amelyen a Londonban élő magyar zongoristalegenda, a II. Erzsébet által zenei tevékenységeiért 2014-ben lovaggá ütött Sir Schiff András is fellép. A műsoron a magyar klasszikus és népzene két legfontosabb alakja: Bartók Béla és Kodály Zoltán. A Román népi táncok népi hangszereken is megszólaló eredeti dallamai után Bartók élete utolsó hónapjaiban alkotott, befejezetlen zongoraversenye szólal meg. A szünet után, az énekelt népdalfeldolgozásokat követően Kodály egyik leghíresebb zenekari táncciklusa szolgál fináléként.

1915-ben Bartók kiemelt hét hegedű- és furulyadallamot a romániai gyűjtéseiből, és zongoraciklussá, majd két évvel később zenekari darabbá fűzte őket össze. A román népi táncok utolsó darabja két dallamot foglal magában, így a mű hattételes, de az egymást szünet nélkül követő utolsó kettő miatt Öt román táncnak is szokták nevezni. A nyitó Bottáncot a szerző leírása szerint „általában egy fiatal legény járja, aki állítólag akkorákat ugrik, hogy belerúg a mennyezetbe”. Az Öves elnevezésű játékos körtáncot a sejtelmes Topogó követi, majd a keleties, páratlan lüktetésű Bucsumi tánc szól. Váltakozó ütemmutatójú Román polka és virtuóz Aprózó zárja a művet.

A 3. zongoraversenyben a korábbi erőteljes, már-már agresszív hangzásokkal ellentétben Bartók – feleségére, a darab címzettjére, Pásztory Dittára gondolva – a lágyságra helyezte a hangsúlyt, visszatért a hagyományos formákhoz és hangvételhez. Az erdei hangulatot teremtő, verbunkos zenét idéző, gyakran rögtönzésszerű nyitótétel után, a lendületes és vidám népdalszerű finálé előtt Bartók legőszintébb, legmeghatóbb zenéje szól: egy vallásos, korálszerű ének, a magát éppen jobban érző szerző zenei imája.

1935-ben Bartóknak szüksége volt némi ösztönzésre, hogy megtalálja saját hangját a kórusirodalomban. Kodály bátorítására és a reneszánsz zeneszerző, Palestrina művészetében való lelkes elmélyülés következményeképp végül megszületett huszonhét két- és háromszólamú kórusmű gyermek- vagy női karra. Bartók népdalok szövegeit vette alapul, de ha úgy kívánta meg a zene, bele-belenyúlt szavakba, mondatokba. A hangzás ugyancsak összetett: a népzene egyszerű harmóniái találkoznak benne a bartóki disszonanciával és a sűrűn szőtt reneszánsz polifóniával. Ezúttal a Huszárnóta, a Bolyongás, a Resteknek nótája, a fájdalmas Ne hagyj itt! és Ne menj el!, valamint a játékos Cipósütés és a Legénycsúfoló szólal meg.

„Galántán töltötte a szerző gyermekkora legszebb hét esztendejét” – írja Galántai táncok című darabja elé Kodály. A szerző az állomásfőnök apjának köszönheti, hogy megismerte a műben felhasznált dallamokat, hiszen a család miatta költözött Galántára. A gyerekként hallott melódiákat Kodály 1933-ban dolgozta fel, az akkor alakulásának 80. évfordulóját ünneplő Budapesti Filharmóniai Társaság köszöntésére. A rondóformájú műben a verbunkos zene dominál: „méltóságteljesen lépkedő” verbunk, ugrós, dudanóta, falusi forgatag és derűs, részeg ember elevenedik meg a gazdagon hangszerelt darabban (gondoljunk csak a pikoló-fagott duettre!).

magyar

The World’s Best in the Scottish Capital! The BFO, listed among the world’s top ten orchestras by BBC Music Magazine will give a concert together with the National Youth Choir of Scotland, called one of the world’s best choirs by conductor Donald Runnicles, featuring also London-based piano legend Sir András Schiff knighted by Queen Elizabeth II in 2014 for his accomplishments in music. The program will include pieces by the two most important figures of Hungarian classical and folk music: Béla Bartók and Zoltán Kodály. The original melodies of the Romanian Folk Dances, this time also played on folk instruments, will be followed by Bartók’s unfinished piano concerto, composed in the last months of his life. After the interval, following the folk song adaptations for choir, the finale will be one of the most famous orchestral dance-suites of Kodály.

In 1915, Bartók chose seven violin and flute melodies from those he had collected in Romania, and wove them together first as parts of a piano cycle and two years later as an orchestral piece. The last of the Romanian Folk Dances incorporates two melodies, so the piece has six movements in total. However, because the last two are played without any pause in between, it is also referred to as Five Romanian Dances. The opening Stick Dance is, according to the composer, “usually danced by a young lad who supposedly can jump high enough to kick the ceiling.” The playful round dance entitled Sash Dance is followed by the mysterious “In One Spot,” before moving on to an odd-meter oriental tune, the “Dance from Bucsum” (the Horn Dance). The piece concludes with the Romanian Polka, of various time signatures, and the virtuoso Fast Dance.

The intensive, almost aggressive sound of his earlier works gives way to mellowness in Piano Concerto No. 3 with the dedicatee, his wife, Ditta Pásztory, in the composer’s mind; here Bartók returned to more traditional tones and forms. Evoking the atmosphere of the woods, and intoning the verbunkos (recruiting dance), the improvisatory first movement is followed by Bartók’s most sincere, most moving music: a religious, chorale-style song, the prayer of the composer on a better day of his illness. The dynamic and joyous Finale is of a folk song character.

In 1935, Bartók needed some motivation to find his own voice in chorus literature. Encouraged by Kodály and as a result of enthusiastically studying the art of the Renaissance composer, Palestrina, he eventually composed Twenty-Seven Choruses, for two and three parts for children’s and female voices. Bartók used the texts of folk songs as a basis, but when the music called for it, he would alter words or sentences. The sound is rather complex: the simple harmonies of folk music meet Bartókian dissonance and tightly woven Renaissance polyphony. This time, Hussar, Wandering, Loafer, the painful Only Tell Me and Don’t Leave Me and the playful Breadbaking and Mocking of Youth will be performed.

“The composer spent the seven most wonderful years of his childhood in Galánta”, Kodály wrote in the preface to his piece, Dances of Galánta. It was thanks to his station-master father that Kodály could hear the melodies used in the piece, as his father was the reason why the family moved to Galánta. The piece where Kodály elaborated the melodies from his childhood was composed in 1933 for the 80th anniversary of the Budapest Philharmonic Society. The composition in rondo form is dominated by verbunkos music: the richly orchestrated (just think of the piccolo-bassoon duet) piece conjures up a verbunkos dance “stepping solemnly”, a jumping dance, a bagpipe song, a village crowd and a cheerful tipsy man.

English

Výkonnostní kredity (Obsazení a tým )

Instrumentace

Osádka

Soubor