Name: Orchestral Concert: Mendelssohn, Mahler
Start: 2025-01-17T00:00:00.000Z
End: 2025-01-19T00:00:00.000Z
Location: Müpa Budapest

Admin

Budapest Festival Orchestra

Conductor

Iván Fischer

Violinist

Renaud Capuçon

Violin

Orchestra

Orchestral Concert: Mendelssohn, Mahler

Budapest

Hungary

Müpa Budapest

Béla Bartók National Concert Hall

Public

Concert

Violin Concerto in E Minor, op. 64

Symphony No. 5 in C-Sharp Minor

Saurav Kumar

Approved

Mendelssohn’s world-famous violin concerto and one of Mahler’s most positive and perhaps most popular symphonies will be on the program at the Budapest Festival Orchestra’s first concert of 2025 at Müpa Budapest. The soloist for the concerto, Renaud Capuçon, will use his 1737 Guarnieri violin to share the deep and nuanced tones of the piece, while displaying the virtuosity which makes him a favorite of audiences and critics. Comprising a challenging opening movement, a lyrical aria and a finale evoking A Midsummer Night’s Dream, the piece will be followed by “one of the seven wonders of the symphonic world,” as Mahler’s fifth was once referred to, following its 1904 premiere in Cologne. Adagietto, which took off on its own right in the movie adaptation of Death in Venice, was an encore at the BFO’s very first concert in 1983. Iván Fischer, who founded the Hungarian Mahler Society, has made it a special point ever since to present the composer’s works.

Following his violin concerto, composed at the age of thirteen – and not bad for someone of his age! – Mendelssohn returned to the genre only after more than a decade and a half. His work was hindered by other projects and illnesses, and he finished the piece only six years later, in 1845. Despite being an outstanding violinist himself, the composer relied on the help of his violinist friend Ferdinand David for technical matters throughout; the piece was eventually dedicated to him. The result was Mendelssohn’s final major orchestral work: a simply structured, yet thoroughly innovative, violin concerto. Instead of an orchestral introduction, the soloist kicks off the beginning of the first movement, and the virtuoso cadenza also comes earlier than what would be suggested by the format of the movement. It is not only the violinist who is impatient in this piece: the three movements, also relate to one another thematically and flow seamlessly with harmonic connections, without any pauses. After the slow movement, evoking the world of Songs Without Words, the piece concludes with a joyous finale, introduced with a fanfare of trumpets.

In the description of the program, the indication of the scale of Mahler’s symphony No. 5 is somewhat misleading, as the piece, beginning in a dark C-sharp minor, wraps up in the final movement in a brightly shining D major key. This is not only about enlightenment, but also an ascent, in both the literal as well as the figurative sense of the word: the piece of five movements describes the passage from death to light. Unlike his earlier symphonies, the composer did not employ a choral section or a choral program for the piece. The purely instrumental work was composed in 1902, during one of Mahler’s most prolific periods, around the time when he married Alma Schindler. Although it includes no titles, the instructions spelled out in the score are very specific. Possibly interpreted as a zeroth movement, the funeral march – evoking Beethoven’s No. 5 – is to be performed “at a measured pace” and “strictly.” Then, the second movement, which rounds out the first part of the piece, is described as “crashing stormily.” Even though this movement includes the glimmer of D major, it concludes on a deeply sorrowful note. The “strong” middle movement transforms the ländler into both a pleasant dance and a haunting vision. The third part is a confession of love to Alma, beginning with the “very slow” and “intimate” adagietto known worldwide, scored for the string section and a harp, and then followed by the “playful” and “fresh” rondo finale, which explodes immediately, without a pause.

English

Mendelssohn világhírű hegedűversenye és Mahler egyik legpozitívabb és talán legnépszerűbb szimfóniája hallható a Fesztiválzenekar első 2025-ös müpás programján. A versenymű szólistája, Renaud Capuçon 1737-es Guarneri-hegedűjén hozza el mély és árnyalt hangszíneit és azt a virtuozitást, amelyért a közönség és a kritikusok egyaránt szeretik. A technikás nyitótételből, éneklő áriából és a Szentivánéji álom hangulatát idéző fináléból álló művet „a szimfonikus világ hét csodájának egyike” követi – ahogy 1904-es kölni ősbemutatója után Mahler Ötödikjét nevezték. A Halál Velencében filmes feldolgozásában önálló életre kelt adagietto a BFZ legelső, 1983-as koncertjének ráadása volt – a magyar Mahler-társaságot is megalapító Fischer Iván azóta is különös figyelmet fordít a szerző műveinek bemutatására.

Tizenhárom évesen írt – és nem is rosszul sikerült! – hegedűversenye után Mendelssohn több mint másfél évtized múltán nyúlt csak újra a műfajhoz. A komponálást más munkák és betegségek lassították, így végül csak hat évvel később, 1845-ben fejeződött be. A szerzőnek, bár maga is kiválóan játszott a hangszeren, technikai kérdésekben mindvégig segítségére volt hegedűs barátja, Ferdinand David, aki a darab címzettje is lett. Az eredmény Mendelssohn utolsó nagyobb zenekari műve: egy egyszerűen építkező, de nagyon is újító hegedűverseny. Zenekari bevezető helyett a szólista kezd az első tétel elején, sőt virtuóz kadenciáját is előbb hozza, mint azt a tétel formája sugallná. Nem csak a hegedűs türelmetlen ebben a versenyben: a három tematikusan is rokonságot mutató tétel szünet nélkül, különböző átkötésekkel követi egymást. A Dalok szöveg nélkül világát idéző lassú tétel után életvidám, trombitafanfárral induló finálé zárja a művet.

Mahler 5. szimfóniájának hangneme némileg félrevezető, hiszen a sötét cisz-mollban induló mű az utolsó tételben fényes D-dúrral zárul. Nemcsak kivilágosodásról, de emelkedésről is szó van, úgy a szó szoros, mint átvitt értelmében, az öttételes darab ugyanis a halálból a fénybe vezető utat járja be. A korábbi szimfóniákkal ellentétben ehhez sem énekszólamokat, sem programot nem használt a szerző. A tisztán hangszeres alkotás 1902-ben, Mahler egyik legtermékenyebb időszakában született, akkortájt, amikor a komponista feleségül vette Alma Schindlert. Bár címek nincsenek, a partitúra utasításai nagyon kifejezőek. A nulladik tételnek is értelmezhető, Beethoven Ötödikjére is utaló gyászindulót „kimért léptekkel” és „szigorúan” kell előadni, majd „viharos izgalommal” érkezik az első egységet záró második tétel, amely, hiába csillan meg benne a D-dúr fénye, mély fájdalommal zárul. Az „erőteljes” középső tétel a ländlerből csinál hol kedélyes táncot, hol kísérteties víziót. A harmadik egységet egy Almának írt szerelmi vallomás, a „nagyon lassan” és „bensőségesen” megszólaló, vonósokra és hárfára hangszerelt világhírű adagietto nyitja, majd megszakítás nélkül robban be a „játékos” és „élénk” rondófinálé.

magyar

Izrādes kredīti (Izpildītāji un radošā komanda )

Lomās

Ansamblis