Name: Tour: Brahms – 1 (Bronfman, Fischer)
Start: 2024-02-18T00:00:00.000Z
End: 2024-02-18T00:00:00.000Z
Location: Festspielhaus Baden-Baden

Organization

Admin

Budapest Festival Orchestra

Festspielhaus Baden-Baden

Direzione d'orchestra

Iván Fischer

Strumento

Yefim Bronfman

Piano

Pianista

Orchestra

Tour: Brahms – 1 (Bronfman, Fischer)

Baden-Baden

Germania

Public

21 Hungarian Dances, WoO 1 (Orchestral)

Concerto per pianoforte n. 2 in si bemolle maggiore Op. 83

Sinfonia n. 2 in re maggiore, op. 73

Simon Samuel

Approvato

A grim face, a long beard, conservative music – that’s how Brahms lives in many people’s minds. Some do not accept that he wrote the light Hungarian dances, others are amazed that the same composer wrote one of the most extensive and difficult piano concertos in the history of music. It is also quite incredible that after fifteen years of maturing his first symphony, the second was completed in just four months. This time, the BFO paints a cheerful portrait of Brahms, performing two large-scale compositions, each accompanied by a Hungarian dance. Pianist Yefim Bronfman is a recurring guest of the Budapest Festival Orchestra. “His fluid playing and rich romantic color filled the music with passion from the opening movement onwards”, wrote international critics of his earlier Brahms performance.

Brahms published the four-hand piano versions of the twenty-one Hungarian Dances in two phases, in four volumes. The author became acquainted with Hungarian Gypsy music via Ede Reményi, especially the csárdás, which inspired the dances Brahms called arrangements. The works were an immediate success, but it was in their orchestral arrangements that they became best known. Only three of these are arranged by Brahms, such as the opening Hungarian Dance No 10. The fast movement marked presto is like a musical flash. The Dance No. 7 after the interval is slightly more measured, playful, and contrasting in tempo. The main stylistic features of both dances are the contrasts and sharp accents.

“I have written a tiny piano concerto with a tiny and charming scherzo”, Brahms wrote about one of the most powerful works of his oeuvre. He started composing the concerto in 1878 and finished it three years later. The world premiere was held in Budapest, conducted by Sándor Erkel with the composer as soloist. The first movement begins, unconventionally, with a single horn instead of the full orchestra, to which the piano responds. The lyrical dialogue is interrupted by an outburst from the soloist, followed by an endless series of musical themes. Brahms then inserts a scherzo – the most tempestuous movement of the work – and only then comes the usual slow movement. This music is characterized by a dreamy cello solo and a move into distant tonalities. The work concludes with an ever-increasing, exhilarating finale.

One of the reasons Brahms set aside the first drafts of the Piano Concerto was to write his Symphony No. 2 in a single summer. The tranquility of the beautiful Wörthersee, the setting of where he composed, is echoed in the music, where the pastoral mood prevails in contrast to the pains of Symphony No. 1. The whole piece is built on the three-note motif in the bass that opens the first movement. The slow movement introduced by the cello brings a few clouds, but the oboe solo over a plucked accompaniment banishes them in the third movement. The finale is some of Brahms’s most liberated music.

English

Mogorva arc, hosszú szakáll, konzervatív zene – valahogy így él sokak fejében Brahms. Egyesek nem fogadják el, hogy ő írta a könnyed magyar táncokat, mások hüledezve állnak az előtt, hogy ugyanez a szerző vetette papírra a zenetörténet egyik legterjedelmesebb és legnehezebb zongoraversenyét. Az is egészen hihetetlen, hogy a tizenöt évig érlelt első szimfóniája után a második mindössze négy hónap alatt készült el. Ezúttal Brahms derűs portréját rajzolja meg a BFZ: két nagyszabású szerzeményt ad elő egy-egy magyar tánccal felvezetve. Yefim Bronfman zongoraművész visszatérő vendége a Fesztiválzenekarnak. „Áramló játéka és gazdag romantikus színvilága a nyitótételtől kezdve szenvedéllyel töltötte meg a zenét” – írta korábbi Brahms-előadásáról a nemzetközi kritika.

Brahms két részletben, összesen négy kötetben jelentette meg a huszonegy magyar tánc négykezes zongoraváltozatát. A szerző Reményi Edének köszönhetően ismerkedett meg a magyar cigányzenével, legfőképp a csárdással, amely az általa feldolgozásoknak nevezett táncokat is ihlette. A művek azonnal sikert hoztak, mégis zenekari hangszerelésükben váltak igazán ismertté. Ezek közül mindössze három származik Brahmstól, például a koncertet nyitó 10. magyar tánc. A presto jelzésű gyors tétel mintha csak egy zenei villanás lenne. A szünet után megszólaló 7. tánc valamivel kimértebb, játékosabb, tempóját tekintve kontrasztosabb. Mindkét tánc legfőbb stílusjegyei az ellentétek és fricskák.

„Írtam egy aprócska zongoraversenyt egy aprócska és helyes scherzóval” – vetette papírra Brahms életművének egyik leghatalmasabb alkotásáról. 1878-ban kezdett neki a versenyműnek, három évvel később sikerült befejeznie. Az ősbemutatót Budapesten tartották Erkel Sándor vezényletével, a szerző szólójával. Az első tételt a teljes zenekar helyett rendhagyó módon egy szál kürt kezdi, amelyre a zongora felelget. A lírai párbeszédet a szólista kirobbanása szakítja félbe, majd kezdetét veszi a zenei témák végtelen sora. Brahms ezt követően beszúrt egy scherzót – a mű legviharosabb tételét –, és csak utána érkezik a megszokott lassú tétel. Álomszép csellószóló és távoli hangnemekbe való elmozdulás jellemzi ezt a zenét. A művet folyamatosan fokozódó, fergeteges finálé zárja.

Többek közt azért tette félre Brahms a zongoraverseny első vázlatait, hogy egyetlen nyár alatt megírja 2. szimfóniáját. A komponálás helyszíne, a szépséges Wörthi-tó nyugalma kihallatszik a zenéből, az 1. szimfónia fájdalmai után itt a pasztorális hangulat dominál. Az első tételt nyitó, basszusban megszólaló háromhangos motívumból építkezik az egész darab. A cselló által bevezetett lassú tétel hoz néhány felhőt, de a pengetett kíséret felett elhangzó oboaszóló el is űzi őket a harmadik tételben. A finálé Brahms legfelszabadultabb zenéinek egyike.

magyar

Crediti di rappresentazione (Cast e team di produzione )

Strumentazione

Ensemble