Name: Baroque Concert: Gibbons, Purcell, Lully, Corrette, Locke, Montéclair
Start: 2025-02-07T00:00:00.000Z
End: 2025-02-08T00:00:00.000Z
Location: Liszt Academy

Admin

Budapest Festival Orchestra

Conductor

Midori Seiler

Orchestra

Singer

Stefanie True

Soloist

Baroque Concert: Gibbons, Purcell, Lully, Corrette, Locke, Montéclair

Budapest

Hungary

Liszt Academy

Grand Hall

Public

Concert

Fantasia No. 4 For Two Violins

Oedipus, Z.583

Phaeton

Concerto comique No.25, em Sol Menor, “Les Sauvages et la Furstemberg”

Chacony in G minor, Z.730(Chaconne in G minor)

Suite from The Tempest

Le Retour De La Paix

Saurav Kumar

Approved

The Budapest Festival Orchestra’s historic ensemble will take the stage to present works by six English and French composers. The “most versatile and outstanding figure of Baroque violin play”, and the musician directing the BFO’s early music concerts for years, Midori Seiler, has created a program featuring a fantasia, an aria, a suite, a concerto, a chaconne, and a cantata. The program kicks off with the violin duo by Gibbons, who broke with Renaissance tradition; following a selection of pieces from and parodies of Baroque operas and accompanying music, the program concludes with Montéclair’s secular cantata. The latter, and Purcell’s aria, will feature a solo performance by Canadian-born Stefanie True, a returning guest of the BFO. The journey back in time will be made complete by the use of authentic period instruments and costumes, as well as gestures choreographed by one of the top experts on Baroque gesture, Sigrid T’Hooft.

In Gibbons’ time, during the first decades of the 17th century, music served primarily as a carrier for the lyrics; the violin was a part of the accompaniment. With his six fantasias, the composer elevated the instrument and made it a soloist, in a way that advanced the virtuosity of Baroque instrumental music. The piece is a demonstration of juggling with imitations, rhythms, and motifs.

John Dryden, a celebrated poet of the 17th century, was among those who adapted and told their version of the tragedy of Oedipus. In the third act of his heroic drama, the priests looking for the perpetrator summon the spirit of the murdered king, and ask for the help of the gods of the underworld to do so. Purcell composed the “soundtrack” for this scene using a chromatically rising bass to depict the rise of Lajus.

The second book of Metamorphoses, Ovid’s narrative poem, begins with the story of Phaëton who, driving the chariot of the Sun, quickly meets a tragic fate after being momentarily empowered by his father, Helios. Lully’s opera in the tragédie en musique genre may be interpreted as a fable: no one can compare themselves to the Sun(king).

Michel Corrette composed the final piece of his series of 25 concerto comiques in 1773. The opening movement is an adaptation of the famous movement “Les sauvages” (The Savages) of Rameau’s opera ballet The Amorous Indies; the other two are based on parts of Jean-Jacques Rousseau’s opera Le devin du village (“The Village Soothsayer”).

A number of pieces of incidental theatrical music were composed during the English Restoration that was associated with Charles II, known for his passionate patronage of the arts. Although we have no information on which piece Purcell composed his chaconne for, the atmosphere of the music and its descending, repetitive bass serve as the forerunner to Dido’s famous Lament in Dido and Aeneas.

Matthew Locke, one of the most significant English composers of the 17th century, wrote instrumental music for a period opera based on Shakespeare’s The Tempest. The elemental force of the music to be heard before the curtain went up must have shocked the audience, and the composer did not go easy later in the piece either, when it came to surprising and extreme effects.

The first book in Montéclair’s collection of 24 cantatas ends with The Return of Peace. Composed in 1706 for soprano voice and a string ensemble, the eight movements of the piece tell the story of the evils of war, fate, anger, mistakes, heaven, radiance, efforts and trumpets.

English

Hat angol és francia szerző műveivel áll színpadra a Fesztiválzenekar historikus együttese. A „barokk hegedülés legsokoldalúbb és legkiemelkedőbb alakja”, a régizenei esteket évek óta kézben tartó Midori Seiler vezetésével fantáziát, áriát, szvitet, concertót, chaconne-t és kantátát hallhat a közönség. A program a reneszánsz hagyományokat megtörő Gibbons duójával indul, majd a barokk operákból és kísérőzenékből készült válogatások és paródiák után Montéclair világi kantátájával zárul. Utóbbiban és Purcell áriájában a BFZ visszatérő vendégművésze, a kanadai születésű Stefanie True énekel szólót. A korhű hangszerek mellett korabeli viseletek és a barokk gesztika egyik legnagyobb szakértője, Sigrid T’Hooft koreografált mozgássorai teszik teljessé az időutazást.

Gibbons korában, a 17. század első évtizedeiben a zene elsősorban a szöveg hordozója, a hegedű a kíséret része volt. Hat fantáziájával a szerző felemelte és szólistává tette a hangszert, megelőlegezve a barokk instrumentális zene virtuozitását. A mű zsonglőrködés az imitációval, ritmussal, motívumokkal.

Oidipusz tragédiáját a 17. század ünnepelt költője, John Dryden is feldolgozta. Verses drámája 3. felvonásában a tettes után nyomozó papok megidézik a meggyilkolt király szellemét, és ehhez az alvilági istenek segítségét kérik. A jelenethez Purcell komponált „betétdalt”, amelyben Laiosz szellemének feljövetelét kromatikusan emelkedő basszussal festette meg.

Ovidius Átváltozások című elbeszélő költeményének második könyve a Nap szekerén száguldó Phaethón történetével indul, akit az apjától, Héliosztól kapott pillanatnyi hatalom hamar tragédiába ránt. Lully tragédie en musique műfajú operája tanmeseként is értelmezhető: senki ne mérje magát a Nap(király)hoz.

Michel Corrette huszonöt concerto comique-ot tartalmazó sorozatának záródarabja 1773-ban született. A nyitótétel Rameau A gáláns Indiák című operabalettjének híres Les sauvages (A vadon) tételét, a másik kettő Jean-Jacques Rousseau Le devin du village (A falusi jós) című operájának részleteit dolgozza fel.

A szenvedélyes művészetpártoló II. Károly nevéhez kapcsolódó angol restauráció idején számos színházi kísérőzene született. Noha nem tudjuk, Purcell milyen darabhoz komponálta chaconne-ját, a mű hangulata és ereszkedő ismétlődő basszusa a Dido és Aeneas híres lamentójának előhangja.

Matthew Locke, a 17. század egyik legjelentősebb angol szerzője egy olyan korabeli operához írt hangszeres számokat, amely Shakespeare A vihar című darabjából készült. A függöny felgördülése előtt megszólaló zene sokkoló erejével azonnal letaglózhatta a hallgatót, és a szerző később sem spórolt a meghökkentő és szélsőséges hatásokkal.

Montéclair huszonnégy kantátából álló gyűjteményében A béke visszatérése zárja az első kötetet. A szoprán hangra és vonósegyüttesre írt 1706-os mű nyolc tétele a háború gonoszságáról, sorsról, haragról, hibákról, mennyországról, ragyogásról, erőfeszítésekről és trombitákról mesél.

magyar

Uznanie za predstavenie (Obsadenie & Tím )

Súbor