„Magyarország legnagyobb létszámú professzionális vegyeskara vagyunk. Az együttes gyakorlatilag mindenre képes a legkisebb formációtól a legnagyobbig. A Missa In Es című hangversenyen például az első félidő teljesen a capella, majd a második félidőben egy Schubert-misét hallhat majd a közönség.”
Somos Csaba, a Nemzeti Énekkar karigazgatója
Van egy európai főváros, amelyen a nemzetközi expresszvonatok csak keresztülszáguldanak, nem méltatják megállásra. Pici városka, az igaz, de festői környezetben, nagy hegyek közt. Itt, Liechtenstein központjában, Vaduzban született 1839-ben Josef Rheinberger. Hatalmas tekintélyű német mesterré vált az idők során, Brahmsszal emlegették együtt. Aztán a 20. század derekán művészete feledésbe merült. Pedig érdemes felfedezni – meggyőződhetnek róla mindazok, akik Esz-dúr miséjét meghallgatják. Második számként egy magyar szerzeményt szólaltat meg a kórus. Közel másfél évtizede határozta el öt, többé-kevésbé hasonló elveket követő komponista – Csemiczky Miklós, Gyöngyösi Levente, Selmeczi György, Orbán György és Vajda János –, hogy a római katolikus mise úgynevezett állandó tételeiből mindegyikük egyet komponál meg egy közös műhöz. A Missa Quinque Auctorumnak ezúttal Gloria tétele hangzik fel a hangversenyen, Gyöngyösi Levente szerzeménye. A szünet után pedig Schubert Esz-dúr miséje következik: az utolsó misekompozíció, amelyet a zeneszerző életében alkotott. Bemutatóját már nem is érhette meg. Komor hangulatú szerzemény, kevés világosabb színnel. Különösen torokszorító az utolsó tétele, az Agnus Dei, amelyben Schubert az úgynevezett keresztmotívumot is felidézi. Egy olyan négyhangnyi motívumról van szó (la-szi-dó-ti – így lehetne szolmizálni), amely Bach passióiban is megjelenik, amikor a tömeg Pilátus előtt kiabálja: „Lass ihn kreuzigen!”, vagyis „Feszíttesd keresztre!”
