Name: Orchestral Concert: Castelnuovo-Tedesco, Lalo, Berlioz
Start: 2025-04-14T00:00:00.000Z
End: 2025-04-17T00:00:00.000Z
Location: Müpa Budapest

Admin

Budapest Festival Orchestra

Conductor

Andrés Orozco-Estrada

Orchestra

Instrumentalist

María Dueñas

Violin

Orchestral Concert: Castelnuovo-Tedesco, Lalo, Berlioz

Budapest

Hungary

Müpa Budapest

Béla Bartók National Concert Hall

Public

Private

Concert

Overture For Julius Caesar, Op. 78

Symphonie espagnole, Op.21

Symphonie fantastique Op. 14

Saurav Kumar

Approved

An overture inspired by a Shakespeare play, a violin concerto paying tribute to Sarasate, and an autobiographical love story – this concert will have them all, in addition to a special program that will also include special artists. The Columbian-born senior conductor of the RAI National Symphony Orchestra, Andrés Orozco-Estrada, is known for his energy, elegance and dynamic spirit. Orozco-Estrada is also a violinist, which means he gets along famously with the soloist of the evening: born in 2002, María Dueñas is a Deutsche Grammophon contract artist and a favorite of The Guardian, The Times and the Strad – “the devil dressed in white.” A native of Granada, Dueñas will perform Mediterranean music by the Spanish composer Lalo. Before that, the program includes music by Italian composer Castelnuovo-Tedesco, and after, the music of French composer Berlioz, who created the romantic symphony genre.

Castelnuovo-Tedesco spent half his life in Italy and half his life in the United States, due to the second World War. He did not feel at home anywhere: “like a cloud,” he floated between the two continents. He did, however, find a home in Shakespeare’s art, composing songs, duets, sonnets, dance movements, operas and eleven concert overtures based on the English playwright’s works. He set the stories of The Taming of the Shrew, Twelfth Night, The Merchant of Venice, Julius Caesar, The Winter’s Tale, A Midsummer Night’s Dream, Antony and Cleopatra, Coriolanus, Much Ado About Nothing and As You Like It to music. His works use movie-soundtrack-like, fittingly arranged and colorfully illustrated phrases to depict Shakespeare’s well-known scenes.

Lalo heard Violin Concerto No. 1, by the legendary Spanish violinist Pablo de Sarasate, in 1874. The performance compelled him to compose a concerto that was explicitly based on Sarasate’s technical skill. His own Spanish heritage, the nationality of the violinist and the Spanish music fever infecting Paris after Carmen all resulted in a definitely Spanish piece of music. We already hear typical rhythms in the opening movement, and the scherzando evokes the seguidilla, the “Spanish waltz.” The intermezzo, which is yet another scherzo, albeit more reserved in tempo, was inserted by Lalo later. Following the humid, romantic slow movement, the composer forces his audience to wait for his finale; the entrance of the soloist thus becomes even more impactful and sweeping.

Episode in the Life of an Artist is the subtitle of Berlioz’ Symphonie fantastique, composed in 1830. The piece comes with a detailed program, which tells the love-story in five movements. The beloved woman is depicted as an obsessively recurring leitmotif, the figure of the so-called “idée fixe.” The lengthy opening movement, Daydreams – Passions, places the contrasts in the spotlight. The Ball is a waltz, increasing in tempo after a mysterious start. The pastoral Scenes in the Fields, based on the dialogue between an English horn and an oboe played off-stage, is proof positive that Berlioz picked up “where Beethoven left off.” The march music of March to the Scaffold starts out with a vision-like clarinet solo, followed by a celebratory execution fanfare. Finally, the story, clouded by opium, concludes with Dream of a Witches’ Sabbath, merging the leitmotif and the melody of Dies Irae.

English

Shakespeare-darab inspirálta nyitány, Sarasate előtt tisztelgő hegedűverseny és önéletrajzi szerelmi történet – ezt kínálja a hangverseny, amelynek nemcsak programja, de közreműködő művészei is különlegesek. A RAI Nemzeti Szimfonikus Zenekar kolumbiai születésű vezető karmestere, Andrés Orozco-Estrada energiáiról, eleganciájáról és a benne lakozó spirituszról ismert. A dirigens hegedűművész is, így kiválóan szót ért az est szólistájával; a 2002-es születésű María Dueñas a Deutsche Grammophon szerződött művésze, a Guardian, a Times és a Strad kritikusainak kedvence, „fehérbe öltözött ördög”. A granadai hegedűs a spanyol származású Lalo mediterrán hangulatú zenéjét játssza; előtte az olasz Castelnuovo-Tedesco, utána a romantikus szimfóniát megteremtő francia Berlioz művét hallhatja a közönség.

A fél életét Olaszországban, a másik felét a második világháború miatt Amerikában töltő Castelnuovo-Tedesco sehol sem érezte igazán otthon magát, „felhőként lebegett” két kontinens között. Shakespeare művészetében azonban hazára lelt: dalokat, duetteket, szonetteket, tánctételeket és operákat komponált az angol drámaíró műveiből, valamint tizenegy koncertnyitányt. Zene született A makrancos hölgy, a Vízkereszt, vagy amit akartok, A velencei kalmár, a Julius Caesar, a Téli rege, a Szentivánéji álom, a János király, az Antonius és Kleopátra, a Coriolanus, a Sok hűhó semmiért és az Ahogy tetszik történetére. A műben filmzeneszerű, találó hangszerelésű, színesen illusztráló frázisok varázsolják elénk Shakespeare jól ismert jeleneteit.

Lalo 1874-ben hallotta a legendás spanyol hegedűművész, Pablo de Sarasate 1. hegedűversenyét. Az előadás hatására olyan versenymű írása mellett döntött, amely kifejezetten Sarasate technikai tudására épül. Saját spanyol öröksége, a hegedűs nemzetisége és a Párizsban a Carmen óta tomboló spanyolzene-láz erősen spanyolos művet eredményezett. Már a nyitótételben megjelennek jellegzetes ritmusok, a scherzando pedig a „spanyol keringőt”, a seguidillát idézi meg. A középső intermezzót, amely egy újabb, ezúttal visszafogottabb tempójú scherzo, utólag szúrta be Lalo. A fülledt, romantikus lassú tételt követően a fináléban a szerző megvárakoztatja a közönséget, hogy a szólista belépése még hatásosabb és sodróbb legyen.

Epizódok egy művész életéből – szól Berlioz 1830-as Fantasztikus szimfóniájának alcíme. A műhöz részletes program is társul, amely öt tételben meséli el a szerelmi történetet. Az imádott nő a rögeszmésen vissza-visszatérő vezérmotívum, az ún. „idée fixe” alakjában jelenik meg. Az Álmok, szenvedélyek című terjedelmes nyitótételben a kontrasztoké a főszerep. A Bál sejtelmesen induló, de egyre jobban felpörgő keringő. Az angolkürt és a színfalak mögül megszólaló oboa párbeszédére épülő pasztorális Jelenet a mezőn a legfőbb bizonyíték rá, hogy Berlioz ott folytatta, „ahol Beethoven abbahagyta”. A Menet a vesztőhelyre indulója látomásszerű klarinétszóló után ünnepélyes kivégzési fanfárral cseng ki. Végül a vezérmotívumot és a Dies irae dallamát összeeresztő Boszorkányszombat zárja az ópiumtól ködösödő történetet.

magyar

Uznanie za predstavenie (Obsadenie & Tím )

Súbor