Name: The Valley Of The Rhine
Start: 2020-03-19T00:00:00.000Z
End: 2020-03-20T00:00:00.000Z
Location: Liszt Academy

Admin

Hungarian National Philharmonic

Conductor

Zsolt Hamar

Orchestra

Soprano

Andrea Rost

Sopran

The Valley Of The Rhine

Pécs

Hungary

Budapest

Liszt Academy

The Valley Of The Rhine: 4 Letzte Lieder, TrV 296 Strauss (+2 More)

Public

Concert

Oratorio / Orchestral

Four Last Songs

Symphony No.3 in E♭ major, op. 97 ("Rhenish")

The Master-Singers of Nuremberg

Saileshwaran Thirumurthy

Approved

It is a year of momentous change. Everything was being nationalised. In the mighty Soviet Union, Comrade Andrei Zhdanov had read out the names of the sinners at a plenary session of the Supreme Soviet: Shostakovich and Prokofiev… had succumbed to bourgeois tastes. In the West, impatient young composers considered everyone who had gone before to be obsolete. Only Anton Webern, who had died three years previously, merited a good word. Across the Atlantic, John Cage was composing works for prepared piano.

The year is 1948. But an elderly Bavarian gentleman seems not to have noticed any of this. Unwavering, he believes that music should sound beautiful. Richard Strauss had outlived Webern, Bartók and Alban Berg. Living well into old age. When a female reporter asked him what his plans were, he answered, “Well, to die.” But death was still a few months away. He was engaged with writing lieder. He wrote three of them to the poems of his contemporary Hermann Hesse, the fourth to the 19th-century poet Joseph Freiherr von Eichendorff. They address themes of passing on, in an irretrievably reactionary musical language. “Post-Romanticism!” scoffed the youngsters. Or was the ageing composer looking further ahead? One musicologist has used a superb expression to describe the style that Strauss pursued, for the most part, after Der Rosenkavalier: “premature postmodernism”. That’s right! One no longer needs to blush for liking it… And we can all be delighted that it will be Andrea Rost singing Vier letzte Lieder, as the pieces were termed after the composer’s death in 1949. With some music from Wagner beforehand, and by Schumann afterwards. The overture to Meistersinger and then the Rhenish Symphony. Could one ask for anything better? This will be plenty for anyone for one night.

English

Nálunk a fordulat éve. Államosítások. A nagy Szovjetunióban Zsdanov elvtárs olvassa fel egy plénumon a rosszak neveit: Sosztakovics, Prokofjev… behódoltak a burzsoá ízlésnek. Nyugaton türelmetlen ifjú komponisták mindenkit avíttnak tartanak, csak a három éve halott Webernt illetik jó szóval. A tengeren túl John Cage preparált zongorára komponál.

1948-at írunk. Egy bajor öregúr mintha semmiről sem venne tudomást. Változatlanul úgy gondolja, a zenének szépnek kell lennie. Richard Strauss túlélte Webernt, Bartókot, Berget. Aggastyán. Amikor egy riporterhölgy megkérdi, mik a tervei, a válasz: „Hát, meghalni.” De ez még odébb van pár hónappal. Dalok foglalkoztatják. A kortárs Hermann Hesse verseire ír hármat, a 19. századi Eichendorff ihleti a negyediket. Elmúlásról szólnak, reménytelenül őskonzervatív zenei nyelven. Utóromantika, legyintenek a fiatalok. Vagy az öreg messzebbre látott? Egy zenetudós mostanában remek kifejezést talált arra a stílusra, amelyet Strauss nagyjából A rózsalovag óta követett. „Koraszülött posztmodern.” Vagy úgy! Akkor már nem kell pironkodnunk, ha tetszik… Örüljünk annak, hogy Rost Andreával hallhatjuk a Négy utolsó dalt (ahogy a darabokat a szerző halála – 1949 – után nevezték). Előtte Wagner, utána Schumann. Mesterdalnokok-nyitány és Rajnai szimfónia. Kell jobb? Ne legyünk telhetetlenek.

magyar

Esityksen ansiot (Näyttelijät & Tuotantotiimi )

Heittää

Yhtye