Most és mindörökké. Ezek a szavak szó szerint igazak, ha Bach passióiról van szó, amelyekben a zeneszerző valóban alkalmazza az opera- és színházi művekből ismert drámai időzítés minden technikáját. A valós időt felgyorsítva az evangélista meséli el az eseményeket, míg a már-már operaszerű dramaturgiai jelenetek, amelyekben a korszak tömegeit szimbolizáló kórus kapja a főszerepet, valós időben játszódnak. Időnként megállnak a szólisták, akik kommentálják az eseményeket, ábrázolják a kortárs hívők érzelmeit. A műben ezek mellett jelenik meg az időtlenség, pontosabban az aktuális jelen, amely a mű jelenkori hallgatóinak tükröződését mutatja. Így énekelve a korálok egyszerre testesítik meg az örökkévalóságot és a közösségi együttlét legkiválóbb élményét.
A műben rejlő operai dramaturgia mellett a produkció vizuálisan is megeleveníti a szenvedély eseményeit. Amellett, hogy a cselekmény szereplőit az áriákban személyesítik meg és a színpadon a tömeget képviselő Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar, a Budapesti Akadémiai Kórusegyesület is a közönség soraiból énekli a korálokat, az időtlenség szintjére emelve.
Nem véletlen, hogy Bach Szent János-passiója a zenetörténet egyik legnépszerűbb oratóriuma. A produkció célja, hogy hallgatóit egy operaelőadás izgalmával, Bach drámai kifejezőerejének határtalan dimenzióival és a humanizmus legmagasztosabb élményével ruházza fel.
